Polgár Kristóf: Versek

2020. május 01., 06:50
Ámmer Gergő: Alvó (andezit, 24 × 34 × 30 cm, 2016)
Egyperces vasúti garni

 

Nyálas a pohár széle.

Lomha sárgás cseppekben

gyöngyöző fürtök,

prémium gazdatestek.

 

Félek, hogy számonkéred a

vudu generációs különbséget.

Természetes kiválasztódás,

ahogy te hívod.

 

Például a vasúti garnin,

csak balesetből voltál

szemrevaló és egészen

véletlenül kedves.

A poharat se célzásként

hagyod az éjjeli szekrényen

és félreértésből írsz indigóval

mozaikszerű leveleket.

 

A fürdő ajtajából visszafordulsz

leteszed mellém. Az alján

lötyög a száraz fehér. Imádom,

hogy ott hagyod. Nyálas

a pohár széle.

 

Érdektelen haldokló

 

Ilyen sebből csak pipettával.

Sűrű bordó likőr

vagy rostos meggylé.

 

Kettő közt félúton igazoltatnak.

Csúnya az ember, ha vonaton alszik.

Éberen tart nikotin, kátrány,

ostobán mellre szívott kísértetek.

Zsíros gallérú ingben, kitérdelt nadrággal.

Még csak kalapos ember sem vagyok.

 

A párás ablakot beszürkíti rozsdás talaj.

Sínek közt megbújik a kóró.

Arra hajlik, ha elsuhan felette valami.

Rám nem hatott táj, sem igazoltatások,

szoknyák alól kiröppenő szentjánosbogár.

 

Hát győzzön a forradalom

 

És ha mégsem, majd a

Wartburg-féle harci szekér

átgázol a sorompón. Sofőrjét

sanzonok tartják számon a

halhatatlanok listáján.

 

Karmester és zenekar.

Üstdob mögött nehézszerkezetű

művész. Övé a szóló. Acéllal

védi magát a kritikus szuronyoktól.

 

Halkan szitál a jazz és

otthonfelejtve áll a nukleáris

családok Perszeusza, aki majdnem

lefejezte Medúzát.

Baljában csak egy kígyós skalp.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 25-i számában.)