Polgár Kristóf: Versek

2020. május 22., 08:46
Csáki Róbert: Noktürn (olaj, vászon, 30 × 30 cm, 2019)

Ophéliát szerettem

„Most ütött éjfelet...”, és a hajnali gyors

sikítva érkezett Helsingörbe.

A fémszagú dán vasút alig veszi rá

magát, hogy megálljon.

A peronon tragikus vándorszínészek

és csövesek bort adnak körbe.

 

Az újságosnál veszek bagót,

és egy napilapot is.

Vacogva gyújtok rá, itt sem olcsóbb.

 

Írnak a kísértetről, halott hercegről,

halott királyokról és halott anyáról.

És írnak az én halott Ophéliámról.

 

Yorick, ha ezt látnád...!

Eldobom a csikket, és kiváltom

a retúrt.

 

Úriember is lehetnék

Zeusz, a hamiskártyás

elszámolta a lapokat, és

eljátszotta a parnasszoszi páholyt,

mikor téged meglátott.

 

Vörös kosztüm és konyak,

néhány bakelit,

kóbor indulat,

amit félvállról vettél.

 

Most akár

úriember is lehetnék,

de nem azért jöttél te ide.

 

Még félsz, de

már én vigyázok rád.

Végre erős lehetek,

nem fosztasz meg

az illúziótól.

Betartom a szabályt,

hogy te üldözött

vagy, de az a zöld szem

egy ragadozó pillantása.

Héra drágám, féltékeny vagy?

 

Levél Zeusztól

Alkméném, drágám, közönnyel közlöm,

beléd basztam egy félistent.

Ne vedd magadra, nem te számítasz,

és ne aggódj, istennel nem megcsalás.

Ha legközelebb meglátogat egy jobbágy,

jól jönne egy keményebb, jobb ágy.

Köszönöm a bort, amit

nekem kínáltál, hogy étvágyam táplálja.

Köszönöm méhed melegét

és könnyeit. És persze, hogy vak voltál.

Félek, elszívtam az utolsó szál cigarettád.

Ne érezd hülyén magad, hogy elhitted.

Hatalmas színész vagyok.

 

Akit csak úgy emlegetünk

Szálkatenger szülöttjeként ismerték

a zsiványsereg választott fejedelmét,

és minden részeg tőle rettegett.

Padlórepedés közé ömlött borból,

a korsó alján maradt habból is

az ő hangja szólt.

 

Mikor a gyermek kenyeret lopott,

és korbáccsal kenték hátát,

a tépett bőr alól kikiabált.

Ha a nőnek valaki pénzt dobott,

ő csörgött a tarisznyában.

A kimaradt ámen is mind-mind ő.

 

Minden akasztáson ő a reccsenő hang.

Ha valahol kártyáztak, a zakó

ujjába őt rejtették tartaléknak.

Látta, ha valakit hátba szúrtak,

de olyankor hallgatott.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 27-i számában)