Polgár Kristóf: Versek

2020. július 20., 09:39
Orth István: Almaevő (aquatinta, 18,5 × 14 cm)

Exodikon Iliásznak

Ázsiából visszatérve Dionüszosz,
művelt vándor halandó maszkban,
thürszosszal porolja köpenyét
átkozza a repedést a sarkán.
Álcája velejárója.

Csatát látott. Győztes birodalmát,
halványra szívta a nap. Folyamain,
mint tavirózsa, lebegett a kékarcú
malícia és beszennyezte a víz
édes levét.

Kelyhekben méreg, szélein dísz,
szőlőtőke burjánzik merészen, ajkakra
csalva magát. Főtéren korhadt szerkezet,
kolosszális hátas, amin meg-megszárad
újabb réteg a kiontott vérből.

Micsoda csataló. Törvénytelen pásztoróra
gyümölcse, hogy méhében csikó helyett
kígyót táplált és vereséget szült Trójának.
Mindezt egy kis gyümölcsért.

Hamis festmény

Az elixír nyálból készült főzet.
Amíg lehetett, titkoltad előttem is.
Fertőtlenít – mondtad – mint a harapás.
Felkészítettél egy elpazarolt
újjászületésre, kivetted
a hűtőből és megmérgezted
az edényeket. A kanalat is
lenyaltad mint az ujjaid, melyekkel
a hajamba túrtál.
Éjszakai jelenés vagy. Hármas
keresztutak őrzője.
Illatos de ízetlen fogás.

Gondolatban derékig süllyedtél
a vagyonban. Levelet
hagytál az éjjeliszekrényen,
latinul idéztél benne bölcseket és
dőlt betűvel írtad alá. Köszönés
nélkül távoztál a tengerentúlra.
Idegen nyelven üdvözlő
lábtörlővel zsúfoltad a bejáratod.

Hazug festményen,
átriummal szemben nászágy,
amin meztelen fekszem,
élénk, színes gyümölcsöket
tartasz a számhoz és alig
várod, hogy jóllakjak.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 18-i számában.)