Radnai István: Leégett katedrális és más versek

2023. augusztus 19., 04:23
Boros György: Táj parcellákkal

leégett katedrális

a nappal éjszakába fordul
kútba esik a fényes korong
szép volt az ünnep orgonaszóval
kinyílt a szeme a peóniának

pünkösdi rózsa díszlik az álmokon
lebeg felette égi szellem
lebeg a szívverés lobog az élet
a tegnap átbillen a libikókán

soha ne engedd el a kezem
csontujjaim hazavárnak
míg lassan elfogyok a rózsatűzben
lehajlik a dél keresztje

a hajnal vörös hajába
tiszta ég kék szemébe új nap ül

 

zivatar

táncol az égben vad zene szól
hogy ne hallja de felérnek
a földi roppanások az
éj géppisztolya tépi

a rongyokat és benne ha volt
embertest mindenki míg eldől
ellenség ellenség ellenség
és nekem ellenségem a fegyver

ellenségem aki öl aki gyűlöl
archaikus vádak ősrokonságok
kerge tábornokok marionett
elnökök színpadon botladoznak
betiltom a darabot


utórengés

holdvilág üres és kék a táj
elbomlott az utolsó felhő
a föld gyomra korog és reszket
se kijjebb se följebb csak dereng

fordul a hold narancs ezüstre
mintha a föld túloldalára
szokottnál kíváncsibban lesne

az utolsó álnappali fény
a torony alól még kibukott
hullámzott ringatózott minden
beállt a holdvilág múlása

sehol egy fa sehol egy fal se
ember nélkül áll a föld lapos


gördülő csöndes évek

az égből hull a nyárfa-hó
vidám szellő lebegteti
a nyári nap fénye holdfakó
a fákról leolvadt minden szirom
esős május legel a föld terem

elhalkult már minden madár
a fészkéről kotyog
mind a négy tojás kipattan
mint a friss rügyek
nálunk még könnyű a tavasz

nem kél rakétazivatar
záport kavaró eső elől
menekül
ernyő alá aki ázik

hamis április álarca mögül
kacsintgat már az égi fény
felszárad és pilinkél tovább

az éji égen csillagok
lejtenek hiteles táncot
a felhők tűsarkú élete
cseppenként kihullott
a kikelet diadalt arat

itt éjjel csend van és sötét
elfogy lassan a tavalyi bor
arannyá mossa gyertyafény
poharanként koccint a jókedv
jámbor pincékben kong a hordó