Untergang des Abendlandes *)
keselyűk szállnak európára
meghonosítják a békétlenséget
kikapcsolják a hallókészüléket
hályog esőz a szemük előtt
áramlik a mélyállam tengere
érzékcsalódás ellenfénye bódít
bennetek molyok rágnak
rángatóznak a soklyukú szövetek
azt hiszitek megvár az idő
a szuperszonikus múlt a jövőre tapad
állhatatos felhő a nap előtt járnak
a drótostót foltozza
az ideológiák fazakát
a tűzvarázs asszonyait senki
fel nem oldozza többet
bábuk vagytok önmagatok istenei
az állatöv csillagai bandzsítanak
a háttérben szelíd diktátorok
uralják a könnyek óceánját
*) Oswald Spengler: A Nyugat alkonya (1922)
Kétezer év üvegfala mögül
a békétlenség páholyában
üzekedik a csontváz-múlt a mával
diktátorok túlélő génjei
szabják át az élet emberségét
a gyomorszáj öklendezik a tenyér ragad
a rablónépeket felfalják gyarmataik
visszahozzák a szeméthegyek alól
amit rövidlátón eltörölni vélnek
a jó gének szelleme ép kromoszómák
feltörnek a bombatölcsérekből
vírusok úsznak a föld agyvizében
a madaraknak és halaknak
prédikálunk mi pszeudoszentek
megrohanjuk az ördög templomait
keresve a hit mustármagját
Utóvizsga
betűk milliárdjai
hamvadnak polcomon
a szavak erdejében
háború dúl kőbalta idők
a kukásautó zaja
zavar az olvasásban
elhányja magát a ház
az ablakom alatt
túltermelési válság
kampányok olvasatlanul
szeretet nélküli vasárnap
várható felhőátvonulások
gutenberg bénasága
a szellem kígyója
a farkába harap utoléri
a ma még nem holnap
a lyukas égből hullik a múlt
bogarak ülnek a nejlon alatt
felvágatlan folyóiratokon
a kukásautó távolodik
szelektíven keveri
az értéket az értéktelennel
a test nélküli ember
a tornácon pipázik
a villanypásztor
a subáját takargatja
kifordult a világ
a könyvtárszagú este
végre leszáll közénk
nem az utolsó vacsora terme
az eszement labda körül
villódzik a pénz amíg rúgják