Radnai István: Versek

2020. június 26., 21:29
Haris László: Fölülről szemlélem az emberszabású ketrecet – Csutoros Sándor emlékére (fotó, dokubrom, 35×35 cm, 1973)

KI VOLT AZ

 

amikor az ünnep dróton érkezik

az igazság sem létezik a képernyő vak

virtuális világban láthatlak barát rokon vagy isten

nincs jel kapcsolat nincsen mindenki beköltözött

térerősségbe öltözött most meztelen

esztelen remete mind aki él

aki él mind fél önmagának a fele

 

fele se barát a felebarát dühöng a gyűlölet

amikor az ünnep dróton érkezik

az igazság sem létezik a képernyő vak

istenalak szárnyal az üres égen

üget a szél legalább a felhőt nézd

eljő az emmauszi úton hátha

 

JÁRVÁNY


kerek egész a kő a jégbe zárt anyag
tűzbe égett molekula örök a fagy
ős-hidrogén alkotta mutáció
véletlen változás lét-molekula
ítéletet hirdet első stáció
elektron-kacsokkal fojt pokol ura
kristályba fagyott halál erenes-anyag
élősködik bennünk a kapzsi láncolat
mely hajt és morzsol akár kemény követ
hitetlen sejtjeinkbe falja magát
a bölcsesség elhal feleselsz öreg
időd lejár babona-spirál achát
ha megszólal benned a teremtő tudat
magadban véled keresed a tévutat
ha kénsárgán elpárolog a lélek
kevély tested mint földköpeny törékeny
melyen áthalad a teremtő lényeg
gőgjében gúnyolódik az igéken
a kövek szépsége e parányi tökély
túlél az érc vak szolgaösztön ösztökél
nem észleled hogy hit a szerves léted
a rend a véletlen sejt fölé emelt
alkotni szólani rendelt az élet
a múlandó köt meg amikor letelt
táncol az élet határán a véletlen
szólít az úr de benned kő és jég terem

 

(Karantének)