A toposzok könyvéből
Az út felén az erdő,
csapás aligha látszik,
szorongató iramban
eljutni még a házig,
egy fán míg néz az angyal,
s a tolla fényben ázik.
Album
A dédapátok Svájcba ment.
Ember nem látszik, tájfotó.
És mégis rejtve, balra lent
egy félprofil. Kiránduló.
Tán párhuzamban most is él,
és sorsából e kis darab
időkön túlra elkísér,
e gyűrt papíron megragad.
A világ peremén
Feszített vékony égövek.
Hallgasd, a pályák hogy rezegnek,
a némán surranó követ,
csendjét e pontos szerkezetnek.
Itt nincs állítmány, nincs alany.
Magad vagy csak szabálytalan.
Buszmegálló
Cipőnyomok,
szivarkavégek –
nincs hozzá test,
nincs hozzá lélek.
Okozatok,
következmények.
Távolodik,
elvész a lényeg.