Egy múzsa versben rostokol –
borostyánban ül így rovar,
nem tudva, menny ez vagy pokol,
de ennyi szempárt már sokall.
Betűk és rímek rücskei
szorítják több évszázada.
Öröklétből ez sok neki.
Késő van, menne már haza.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
Az ég kérődzik – nyers műhavat.Fagyforrón, mit, miért nem szabad.Gépi pelyhek zendülésében,Zenél a táj – kacér fehéren?
Látom a végeken túlaz aranyló sivatagot,katarok, bogumilokfénylő fáklyáit.
Nagytestvérem, Olivérrám parancsolt,hogy én gyújtsak be maa bogrács alá.
Szelíden, az elvaduló kertbenGazzá silányuló virágokat nézveHallgatózunk ledöntött kerítések felett:Egyszer a mi időnk is eljön ittFestetlen, őszi vásznakonMegörökítve órát, napot, éveketPacsirta-győzelmet, keselyű-vereségeket
nyitott lengőajtó. a csempékről párologa harmat. a beteg gondot visel magára.már képes egyedül mosakodni. felmerülni.szalagot kötök a derekamra ha ugrok.
Hallgatjuk a zakatolásátaz elsuhanó gyorsvonatnak.Nem arra megy, amerre laktamhajdan, várnak rá másik pályák.
A vonat ablakát csak az eső mossa,Padjóját csak az elhagyottak könnye.Mozdonyok, sínek, állomások,Minden egyetlen hálózathoz kötve.
Hej, legyedem, hej begyedem,tengertáncot jársz-e velem?
Csókoltatom kiskegyedet,a hálóból kiszedjelek?
Kivegyelek, megegyelek?Egy falattal mire megyek?
asszonyok járnak ott talpig feketében,s a gyermekek szeme tágra nyílt vadul,hol egykor transzparensek tarka fénye táncolt,a csillagfény bíbor tócsákba hull
Alkalmassá váltam a felfalatásra,kezem-lábam ép,liánálom az én múltam is,fejem nagy,akár a párnátlan alvó csecsemőké.
Helyőrség