Szauer Ágoston: Holtidő - versek

2022. március 17., 10:02
Kristó Róbert: Torzó II.

Holtidő

Egy óra ébrenlét megint.
Mint szürkületben néma hó.
Az ismert menetrend szerint
minden perc kiszámítható.

És nem kell várni túl sokat,
az ismerős zaj van soron:
álmában egy vonat tolat
a rozsdás holtvágányokon.

 

Ninive

Eszedbe jut a ház, veranda,
horpadt hasával még a párna,
a gyorsan vállra rántott táska,
a fürdő csapját nyitva hagyva –

elúszhatna a város végre.
Említenék a híradások,
ha vannak gátak, átfolyások…
Talán csak így lehetne vége.

 

Óramű

A kékségen túl már sötét az ég.
A Bibliából ismert kárpitok.
Ne látsszon súly, rugó, fogaskerék,
miben is áll a legnagyobb titok.
Egy nagy toronyban kezdet és a vég,
ahol nincs párkány, nincs galambpiszok.