Szauer Ágoston: Négy vers

2021. november 14., 09:21
Kopacz Mária: Nyár, akril – vászon, 2018

BÉRHÁZ

Vödörnyi fény csorog
a gang fakó kövén.
Kopások, hézagok, porok…
És sarjad egy növény.

FESTŐI

Szétkúszó lassú árnyalatok,
mélységüket a fal beissza,
a hatás impresszionista.
Most mindent fókuszál a sarok,
ott áll a ki nem dobott kisszék.
Fáján a színnek neve sincs még.

 KÁNIKULA

A hőség terjed, rekkenő.
A menny búrája egyre nő,
olvadt üveg tán. Megriaszt.

Vagy pattant is már, eltörött.
Mi lehet fent az ég mögött?
Lehet, hogy jobb nem tudni azt.

KÍSÉRTÉS

A látható határán,
áttetszőn vagy derengve…
Hallásküszöb. Ha járkál,
lehet, hogy éppen szembe…

Libegve földre, égre,
mindegy, hogy onnan, innen…
Ha egyszer itt a vége,
lehetből vanba billen.