Szilágyi Ferenc Hubart: Versek

2021. augusztus 02., 07:09
Sárkány Győző: Változat II. (papír, vegyes technika, 40 × 40 cm, 1992)

Vigaszkereső

Goromba hang? Igen, tudom, mi az –
üszkök fölött sikongva táncolok.
Tiéd csupán a nyugtató vigasz,
oszd meg velem, nem vonz ma más dolog.

Csalárd a szó! De sokszor cselt vetett,
s nem engedett a balga szenvedés,
ám felvidít szelíd tekinteted,
az őzikés, amely szívembe vés,

kitárt karod, mely olykor átölel,
s felolvadok a mámor szent tüzén,
de szád szaván az alvilág jön el,
korom leszek, gyehennafényű szén.

 

Kegyetlen búcsú
(Hamlet Opheliához)

Nebáncsvirág, hozzád se érek én,
de lám, tekintetemtől is remegsz!
Te szép meséken és avítt regén
nevelkedett leány, kitér e rex,
ha zsenge szíved ócska jégverem,
s vakablakában jégvirág terem.

Csokorba kösd, amíg feloldalak,
őrizze más fagyos virágodat
– talán egy ős, derék herold alak –,
ha már kidobni túl nagy áldozat.
A múltidő feledhető dolog,
ne bántson hát, ha rád se gondolok!


Szívemben élsz

Szívemben élsz, remélsz, noha
eszembe nem jutsz már soha.

De néha mégis – bár ne jutnál –,
bolond e szív, mert búra tukmál.

Imádat ez vagy gyűlölet?
Örökké éltet és ölet.

Titkom pokolba rejteném,
de mennybe küldöm, sejtem én.

Ott hívja harcba lelkemet,
itt lenn a béke eltemet.