Mialatt hosszan rám néz, tekintete
emlékek között kalandozik, és történetet
mesél ismeretlen illatokat árasztó hallgatásról.
Arca olyan, mintha egy otthontalan
költő hagyta volna véletlenül a levegőben,
hogy tovaússzon a messzeségbe, s önmagát
elfeledve szavakká váljék. Átlapoztam
a vakáció óriási könyvét, aláhúztam a sorokat,
amik tetszettek, hogy ne kelljen újraolvasni
miattad az egészet. Lassan végére érek a gyümölcsök
duzzadóan vörös és titkosan sötét költeményének
is. A színek egy oktávval lejjebb szállnak, mintha
a homályos jövő mélyéről törne föl a múlt.
Hallgat a tópart, unottan söprik a
részeges szelek, a repkedő levelek a nyári
színek emlékét fikázzák. Az ég felé tárja ürességét
a strand, kis kertem kusza és buja virágzásának
egy időre vége. Dühödt indulattal veri telt ölét
a bodza törzséhez az ősz, hogy megszülessen
a megváltó téli nyugalom.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.
Feltételezem, hogy anyja szomorúan, apja mérgesen mondogatta Lisnyi Móricnak, hagyjon fel a dologgal. Ő azonban egy álomért nemcsak a családi fészket, de a jogi és a közgazdasági egyetemet is otthagyta, mindkettőt még az első vizsgaidőszak előtt. És most itt ül a sarki presszóban, annak is a legsarkában, ahonnan az egyik ablakon át a márkaboltokkal teli rendezett, tiszta sugárútra, a másikon meg a szutykos, hófoltos sikátor bejáratára lát. Most végre van egy pályázat, amelyre benevezhet, jó eséllyel nyerhet is.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.