Tóthárpád Ferenc: Versek

2021. február 20., 10:56
Vorzsák Gyula: Kútba néző csillagok (75 × 75 cm)

 ÖTVEN UTÁN

 Mennyi az annyi, ha félszáz[1], s homlokomon kicsi ráncok

       Láncolatán méláz. Így nemesít e világ?

Úgy elszállt ez az ötven, s nem passzolnak a dolgok.

       Mert minek is jöttem, várni csak azt a csodát!

 

 Kell ez a ritmus, kell ez a dallam, már ha akad még

Méla poéta, babérkoszorús költő, ki leírja,

S szép szava bús igazán – botrány – odavágja a frankót!

 

Bár…

 

Kötve hiszem, hogy néhány taktus hexametertől

Holnap másként kel fel a nap, de a gondolatok, ha

Égre feszülnek, felvirradhat tőle a menny, és

Hittel mondom, megváltozhat tőle a Föld is!

 

 VISSZA A FÖLDRE

 Az éjszakába mártottam a tollam[2]

– Lehet, hogy álmodtam csupán –,

És könnyedén a csillagokra róttam:

Poéta, nagy vagány…

 

S csak írtam, írtam az éteri csöndbe’!

Megírtam a jót és a kínt,

Majd tűrtem, hogy a hajnal összegyűrje

A végtelen papírt.

 

Kigyúlt az ég, felizzott feslett gyolcsa,

A Föld beöltözött megint,

S csak markoltam a semmit átkarolva,

Az ócska galacsint.

 

VIGÍLIA

 Pohárban gyertya alszik.[3]      Kanóca éjsötét.

Viaszba halta fénye     rövidke életét.

 

Teste magába görbült.     Füst-seccója fakó,

Plafonra tetoválta     az örökkévaló.

Az ablak bár kitárva,     redőnye résnyire…

Ott áll apám, s csak bámul,     megrendült a hite!

Bámul a torz viaszra,     s ráébred hirtelen:

Kicsinyke és törékeny.     Megcsonkult nincstelen!

 

Pohárban gyertya alszik,     álmában lángja ég,

Belé, s apám szemébe     olvad a messzeség!

 

ÍZEDET ÍZLEM

 Ízedet ízlem édes szájjal,[4]

S nyelvem alatt rejtegetem.

Narkotikumba fojtom vágyam,

Narkotikumba! S jössz te velem!

 

Jössz, ahová az évek visznek

Sors-robogó gyorsvonaton,

Átzötyögünk az élet hídján,

Stix-ladikomban nincs nyugalom.

 

Lenn, odalenn a csend sem hallgat,

S mit tudom én, mit hoz a szél…

Hitvesem! Édes! Árral szemben

Nyújthat-e bármi enyhet a kéj?

 



[1] Töredék Szepesi Attila E. P.-nek, gombamód c. verséből.
[2] Wass Albert Levél (7.) c. versének első sora.
[3] Részlet Takács Zsuzsa Nyár c. verséből.
[4] Ady Endre egy sora Az ismeretlen Ada c. versből.