Tőzsér Árpád: Ad altare Dei

1.
A krónikás messziről jön,

nagy háborúkból, arannyal

hímzett miseruhák és színes-

rojtos templomi lobogók

századokat befogó

örmenetéből, latin nyelvű

tömjénes ministrációk

bódulatából, s míg a fülében

az Introibo ad altare Dei nevű

patak csobog, a történelmi

körmenetet anakronisztikus

mai snittek állítgatják meg.

2.

Van helyzet, amely csak

paradoxonnal fejezhető ki:

a p.-i parókia már a

megépülése pillanatában

is 800 éves volt. A történet

hosszú, kezdete azokba az

Árpád-házi időkbe nyúlik,

mikor a tett és következ-

mény konfliktusait még nem a

filozófusok mérlegelték, s aki vasárnap a

templomot elkerülte – bűnös

tettének következménye

egyenesen a hátán csattant.

Ekkor épült tíz kicsi

gömörországi falu közé (a száz

évvel előbb kiadott királyi

pátensnek megfelelően)

az a p.-i templom is, amelyről

e krónikában szó van.

3.

A parókia mellett folyó

emlékpatak a forrásához kap,

mintha szívéhez: hol vannak

már a tavalyi havak, je-

gek s a vízmosta tavalyi

kövek!, a falakban a kő már

nem kő, csak épületanyag,

más jelrendszerekben őrzi

nyolcszáz esztendős titkait.

A temető medrében koponya-

asszonáncok, a földből

elmeszesedett ómagyar

ragok fordulnak ki, a román

idomú templom oszlopain

lefutó s a talpkőre hulló

stilizált tölgy-saroklevelek va-

lóságos fák valóságosan

lehulló lombjával keverednek.

4.

A Halotti Beszéd legelső

változatát visszhangzó p.-i

templom falai nem könnyen

adták meg magukat a rontó

időnek. 800 esztendő és

Trianon, az 1920-as második

Mohács kellett hozzá, hogy

döntés szülessen: új templom

kell a falunak. S a falu egy

új és idegen országban

vadonatúj templomot épített

magának, papja az alapkő

ünnepélyes letételénél ek-

képp bölcsködött: ha a tér

valóság, akkor az idő le-

hetőség, melyet a kisebbségnek

üstökön kell ragadnia. A falu

száján e szárnyas igazság

(benne az „üstökön” szó kicsit

megrövidítve) máig él és

szárnyal.

5.

P. a háborút követő

interregnum üres dobozában

egy ideig gazdátlan dióként

zörgött, míg végül pontosan

az új ország déli határvonalán

találta magát, a faluban

akkor született a ma már

közismert nóta a nagy sárról

s a csempészló nyomáról,

amely a fináncnak árulkodó

jel: a templomépítés

számvitelében a csempészek

jövedelme jelentős tétel volt

(micsoda herézis!). A filozófus

pap pedig a történelmi

kövekből új parókiát

építtetett.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)