az argoszi síkságot jobban ismeri nálad,
okos, művelt, ne tanítsd,
csak csodáld kemény hiúztestét!
látod, a földrész északi részét is,
a távolban magasló hegyeket,
az éjszaka villogó szemeit, az erdőt?
ott élt egykor a nemeai oroszlán,
a városlakók nappal is kulcsra zárták a kaput,
különben bármikor besétálhatott a portára,
mivel ínyenc volt, szépfiúkat is megkóstolt.
Csak Heraklész mert szembeszállni vele,
miután megfojtotta,
gyémántokkal és állati karommal
nyúzta le acél bőrét, fölvette magára,
így lett legyőzhetetlen.
Tüphón és Ekhidna gyermeke ő,
kígyónyelvet érzel a szájadban, mikor csókol,
ha szökni próbálsz, vagy becsmérled kagylója ízét,
nyakad köré tekeredik, puszta kézzel fojt meg,
ha jól szeretsz, akkor sincs menekvésed,
mérgét csöpögteti ajkadra, hogy sose feledd el,
hízelegj neki, bókolj, nyűgözd le, rajongd körül,
hisz úrnőd ő, te csak a szolga vagy, jól vésd eszedbe!
nemes macskafajának nincs párja földön-égen,
örülj, ha megengedi, simogasd,
cirógasd combját, almamelleit,
néha elfárad a játékban,
ilyenkor hagyja,
tégy úgy, mintha férfi lennél,
de a győztes mindig csak ő lehet.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)