Idén nem tudlak felköszönteni a névnapodon,
ha máskor hívtalak, vagy írtam, és nem vetted fel,
tudtam, hogy egy másik valóságban vagy,
egy üveg mellett, egy asztal mellett,
amit nehéz megérteni, elviselni
annak, aki a valóság másik partján van.
Dühös voltam, tehetetlen.
Senki sem tud a pálinka poklából kirángatni,
sem az élet, sem a születés, sem a szeretet,
sem a magány, egyedül csak az Isten.
Szent András havában hívott magához,
könnyes volt a szemed, véres a lepedő alattad.
A vígasságok teljéből indult az utazó,
az ég kupolája madárszárnyat vont fölé,
magány várta és egy csörgedező forrás,
úgy érezte, ő sem más, csak szerencsétlen flótás,
aki elveszett, kit árbóckosarából kiejtett a remény,
(aki) volt gazdag, és volt szegény.
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.