Szerző |

Kertelés nélkül

Kertész leszek, fát nevelek, kertész leszek, fát nevelek, dúdolsz magadban, mantrázod, mintha ősi rigmus lenne, közben észbe kapsz, oly nagyon ősi nem lehet, hiszen az oly nagyon ősemberek nem készültek tudatosan a kertészkedésre, nőttek a fák, istentől vagy a természettől vagy mindkettőtől kapott erejükből, az ember legfeljebb lerázta, begyűjtötte a termést, ha kedvére való volt és gyomrára jótékony hatással bírt, ha pedig a jótékony hatás elmaradt, legfeljebb belepusztult, ugyan ki tartotta azt számon.

Szülőföld, anyanyelv – kárpátaljai magyar szemmel

2021 májusában nyári meleg ült a brüsszeli háztetőkön. A koronavírus-járvány enyhült, az orosz–ukrán háború még eszünkbe se jutott. Dobozoltunk. Komoly nosztalgia is egy költözés. Hátrahagyott életünk melyik mozzanatára emlékeztet a kezemben tartott könyv vagy ruhadarab? Arra nem számítottam, hogy az eltelt tizenhat év helyett a sokkal régebbi múlton fogok elmerengeni.

Nem vettem rögtön észre

Dolgozni akartam. Elindítottam a szövegszerkesztőt, gépelni kezdtem. Nem vettem rögtön észre, hogy nem billentyűket ütögetek. Fekete bogarak páncélján kopogtak a körmeim. Némelyik bogár hátán minta rajzolódott ki. Férfipecsétgyűrűk, mandzsettagombok mintái. Az egér hosszú, kacskaringós farka a csatlakozóig vezetett. Durva szőrrel borított lapos teste idegesen rángatózott a tenyerem alatt.

Amikor kicsi voltam

Amikor kicsi voltam, sok állat élt az udvarunkban. A tyúkokat inkább nagymama gondozta, a disznókat nagyapa. A magam módján persze én is gondoskodtam mindegyikről. A tyúkoknak a rácson át rendszeresen lógattam be gilisztát, s élvezettel néztem, ahogy a csőrükkel elkapják és villámgyorsan eltüntetik. Olykor összevesztek rajta, mivel tyúkból mindig több volt, mint gilisztából.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Az első

A kíváncsiság, az öröm és az izgalom elegye kavargott benne. Az ablakban állt. Egyik kezével kontyából kiszabaduló hajtincseit simogatta, füle mögé gyűrte, majd újra kihúzta őket. Másik kezével a függönyön játszott, ujjával követte annak mintáját, körberajzolta egyik irányba, aztán a másikba. Közben a szemét nem vette le az utcáról, a házuk kapujáról.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Viszketőpor

Soha nem értettem, és nem tudtam elfogadni, miért vannak notórius késők. Trixi barátnőm az egyetemi évek alatt mindig mindenhonnan elkésett. Meg volt beszélve, hogy találkozunk a téren, az épület (ami akkori szóhasználatunkban mindenkor az ELTE Jogi Karának impozáns épületét jelentette) előtt, már mindenki ott volt, ő nem. Aztán húsz-huszonöt perc késéssel megérkezett, könnyedén és vidáman. És nem izzadt. A homloka se, a bajusza se.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Fennhangon

Már Milánóban gyaníthattam volna, hogy egy anyával kettesben kirándulni nem hétköznapi dolog. Igaz ez különösképpen arra az esetre, ha én kirándulok anyámmal. A mit sem sejtő külső szemlélő számára a képlet egyszerű: adva van egy anya meg a lánya, sétálgatnak, üldögélnek, halkan beszélgetnek, sokat mosolyognak. Lepkeszárnyon repked közöttük az egyetértés. Néha kézenfogva láthatók, bizalmas barátnők vagy lánytestvérek módjára.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Mese a medvéről, a répáról és az önkormányzat építészéről

Kezdetektől arra vágytak, hogy a házat a telek északi végében helyezzék el, így lehetőséget adva a déli oldalon egy napsütötte kert megalkotására, egy helyes tó létesítésére, és a család intim szférájának megőrzésére. Nehogy már az utcán elhaladók a szájukba bámuljanak bele, vagy ne adj’ Isten, bedobjanak valamit az ablakon, ahogy a régiek mondogatták.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Ne beszéljünk Nilssonról!

Margot nem jött zavarba a bóktól: – Köszönöm, örülök, hogy így látod, tudod, a vidéki levegő csodákra képes. Két egész hetet töltöttem a tengerparton, naponta háromszor sétáltam legalább egy órát, sőt futni sem voltam rest, mesés a táj Ljungskilében.

Magyarország - Novella

Gerzsenyi Gabriella

A csend szaga

Harmadnap a sikeres és elégedett író délben tért magához. Hasogatott a feje, hányinger kerülgette. Az ágyban fekve fogott hozzá az íráshoz, a fején vizes borogatással. Újra leírta a címet („A csend”), mivel előző nap elmulasztotta a dokumentum mentését. Ekkor elkezdődött a padláson a futkározás. Töprengett, hogy macska, nyest vagy menyét lehet-e.

Magyarország - Tárca

Gerzsenyi Gabriella

Akáchenger és velőscsont, avagy a jogi pálya szépségei

A jogi pálya felé elszántan és fennkölt célok birtokában masírozókat ugyan némiképp visszavetheti, amikor jogpolitikai, jogelméleti, jogi alaptani, jogdogmatikai, jogfilozófiai, jogesztétikai, jogfogalmi, jogesszenciai, joghurtkészítési ismereteket is megkísérelnek az arra érdemesült professzorok az ifjú fejekbe, azok nyitottságát és fogékonyságát kihasználva, beletömködni.

Gerzsenyi Gabriella

Kertelés nélkül

Gerzsenyi Gabriella

Egy- (két-, fél-) percesek

Gerzsenyi Gabriella

Szülőföld, anyanyelv – kárpátaljai magyar szemmel

Gerzsenyi Gabriella

Nem vettem rögtön észre

Gerzsenyi Gabriella

Amikor kicsi voltam

Gerzsenyi Gabriella

Hullámok

Gerzsenyi Gabriella

Az első

Gerzsenyi Gabriella

Viszketőpor

Gerzsenyi Gabriella

Fennhangon

Gerzsenyi Gabriella

Mese a medvéről, a répáról és az önkormányzat építészéről

Gerzsenyi Gabriella

Ne beszéljünk Nilssonról!

Gerzsenyi Gabriella

A csend szaga

Gerzsenyi Gabriella

Akáchenger és velőscsont, avagy a jogi pálya szépségei