Marcsák Gergely: Pottó-panzió

2020. január 19., 15:24

Egy napon egy pottócsapat

szobát bérelt, húszágyasat.

 

Fán henyéljünk? Jobb a fotel.

Dzsungel helyett luxushotel.

 

Felkiált a pottófalka:

pottók, irány Mátészalka!

 

Pottó ősök lánya, fia –

elindult a kompánia.

 

Kongóban egy komp hátára

ugrott fel a pottógárda.

 

Kongó folyó, Tisza folyó.

Mentek, mint a puskagolyó.

 

Reggelre a pottónépek

Mátészalkán partra léptek,

 

s mikor mind a hotelhez ért,

beküldték a pottóvezért.

 

Én vagyok a fő-fő pottó.

Becses nevem Pottó Ottó.

 

Van velem egy pottócsapat,

szobát kérnénk, húszágyasat.

 

Recepciós gyorsan szalad:

egy lakosztályunk még szabad.

 

Erre ez a pottóbanda

a szép hotelt lerohanta.

 

Liftaknában föl-le másztak,

csillárokon légtornásztak,

 

szaunában ebédeltek,

szétrágták a házirendet.

 

Mit tudták a dzsungellakók,

hogy a vécék mire valók?

 

Szemeteltek ahol lehet,

elűzték a vendégeket,

 

menekült sok alkalmazott,

hagytak hotelt, csapot-papot.

 

Elment szakács, inas, portás.

Ez ám szép kis fogadtatás.

 

Nyugtalan a pottósereg:

nincsenek kik etessenek.

 

Éhen fogunk halni, Ottó?

Nem maradt itt csak rizottó!

 

Nem kell nékünk ilyen „pompa”.

Sokkal jobb a dzsungelhonba’.

 

S másnapra a pottógárda

hazaindult Afrikába.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 6-i számában.)