Gyerekkorom egyik legkedvesebb sorai ezek: „Bement Benci, s még a szó is / ráforrott a torkára, / olyan csuda medvelány volt / Bársonyfülű Borbála! / Szája széles, talpa tányér, / szemével se kancsalít… / Benci egyet nyelt, és így szólt: / – Megkérem a mancsait!” – szerettem és nagyon szórakoztatott, mert a gyerekek fogékonyak a szépség, kedvesség és humor aranymetszésére. Veress Zoltán verses meséi kifinomult arányérzékkel vegyítik ezen esztétikai minőségeket, karakterei kedvesek, csintalanok, néha morcosak és gonoszkodók, néha egyszerűen csak rossz napjuk van, de talán éppen ezért mind-mind nagyon szerethetőek: olyanok, mint mi vagyunk.
Nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy Magyarországon kevésbé ismertek a szerző művei, inkább csak szülőföldjén, Erdélyben olvassák őket anyukák, óvó- és tanítónénik a gyerekeknek. Pedig érdemes megismerni ezt az életművet.
Szép és fájdalmas életút az övé. Veress Zoltán 1936-ban született Kolozsváron, már húszévesen kiadta első gyerekverskötetét, melyet attól kezdve majdnem évente követtek az újak. Műveit a kolozsvári Napsugár című gyereklap közölte, majd az 1970-es években a Korunk folyóirat tudományos szerkesztőjeként dolgozott. Kommunistaellenes mozgolódásért és röplapterjesztésért üldözték, ezért több művét is Ónodi Sándor néven volt kénytelen publikálni. 1986-ban végül Svédországba emigrált, ahol a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet és a Peregrinus Klub szervezőjeként tevékenykedett. Munkásságáért 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2013-ban, Stockholmban hunyt el.
Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia könyvkiadója értékmentő sorozatában, 2019-ben adta ki az író összegyűjtött verses meséit. Az Irgum-Burgum Benedek című kötet öt mesét tartalmaz, köztük a címadó költeményt, valamint a Pinduri, a kis csuri; Tóbiás és Kelemen; Veszedelmes Jeromos és a Rongy Elek, a példakép című történeteket. Mindegyik mese főszereplői megszemélyesített állatkarakterek: az unatkozó, jókedélyű medvebocs, az óvodások jóbarátja, a macskával megküzdő kis veréb, a rivális, majd pajtáskodó kakasok, a gonoszkodó, kerge kos és a törtető, más kárára ravasz kismalac. Emberi tulajdonságaik megejtőek és végtelenül szerethetők, tisztában vannak hibáikkal, és előbb-utóbb ezek kiküszöbölésére törekszenek – könnyfakasztóan intelligens humorral és derűvel.
Az elbeszélések verses kivitelezése tökéletes, a legbravúrosabb rímekkel és szófordulatokkal él – nemcsak jellemben, de irodalmi esztétikára is kifinomult érzékkel neveli kis olvasóit, sőt, a felnőttek számára is kifejezetten élvezetes szövegek ezek. A kötet pompás illusztrációi és kivitelezése Csillag István csíkszeredai grafikusművészt dicsérik.
Veress Zoltán gyerekköltészete méltatlanul ismeretlen a magyar olvasóközönség körében, pedig okosabb, szellemesebb, szebb meséket hiába is keresnénk: „Mondhatom, hogy azóta is / egyfolytában boldogok, / házuk táján víg zsivajjal / hancúroznak a bocsok.”
Veress Zoltán: Irgum-Burgum Benedek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. szeptember 28-i számában.)
Mindig nagyon szeretett rajzolni, ezért nemrég azt mondta az apukájának, hogy ha egyszer oviba megy, ceruza lesz a jele.
A beiratkozáskor az apukája titokban megkérdezte Erzsike óvó nénit, hogy lehet-e ceruza a jele a kislányának.
– Hát persze – felelte Erzsike óvó néni.
Annabé nagyon megörült, amikor megtudta, hogy tényleg ceruza lesz a jele, és már az első napon boldogan ment anyával és apával az oviba.
Amikor megérkeztem a törpék fővárosába, Hegyzugba, hatalmas riadalom és felfordulás fogadott. A magamfajta garabonciásnak az ilyesmi éppen kapóra jön, hiszen ott, ahol nyugalom van, nincs mit megoldani, így nem kapni varázstudónak való munkát sem. De ahol galiba akad, ott egy-két aranytallér is kijut az ember tarsolyába.
Milyen az a fiú, akinek mobiltelefonja van? Annak kemény az élete, mert sokat telefonál, és ezért fizetnie kell. És korán is kell kelnie, az ébresztő funkció miatt. Ha háromszor elrontod a kódot, akkor pápá mobiltelefon. Letilt a SIM-kártya. Mobiltelefon nélkül olyan voltam, aki nem kelt korán, és nem izgult ilyen dolgok miatt. Az a jobb, ha a könnyebb életet választjuk, és nincs mobiltelefonunk.
Alíz még soha nem volt korábban nyári táborban, így kicsit megszeppent az ötlettől: sok idegen gyerek és egy egészen új hely, ahol még soha nem járt! És még a nagymama sem mehet vele. De erősebb volt a kíváncsisága, mint a félelme, úgyhogy hipp-hopp, máris jelentkezett a táborba, és hamarosan ott találta magát hátán hátizsákkal, fején kissapkával egy nyüzsgő gyereksereg közepén.
A meséskönyv legnagyobb zsenialitása mégis a tökéletesen működő elbeszélői hangban rejlik: Zalka Csenge Virág megtalálta azt a közvetlen, élőbeszédszerű és egyszerre igényesen irodalmi nyelvezetet, ami úgy szól a ma gyerekéhez, felnőttéhez egyaránt, hogy nem próbál modern lenni, nem próbál aktuális lenni, nem akarja mindenáron megkedveltetni magát, mégis tökéletesen érthető, befogadható, sokszínű és szórakoztató, és továbbörökíti a magyar népmese gazdag szóbeli hagyományát.
A képregény kerettörténete szerint a kamasz Berci osztálykiránduláson vesz részt a Mátyás-templomban, de nem kifejezetten élvezi. Unalmában a templom által kifejlesztett telefonos alkalmazást kezdi böngészni, és azon keresztül váratlanul feltöri a titkos kódot, melynek hatására megáll az idő és életre kelnek a templom szobrai: Tabula és Rasa, a múltébresztők az időlift segítségével elkalauzolják Bercit a régmúltba és bemutatják neki a templom történetét.