A Danubius Danubia történelmi- és családregény, amely a Szendrő család életén keresztül mutatja be egyebek mellett a Duna és a folyóhoz kapcsolódó táj értékeit. Természetesen a szálak szerteágaznak, így sokrétűen ismerhetjük meg a történetben szereplő korszakot is. „Az összefüggések mátrixában kalandozó olvasó nem tudhatja, az itt-ott elejtett, pillangószárny-csapásnyi családtörténeti utalások közül melyik terebélyesedik majd párszáz oldallal később sodró történettornádóvá” – fogalmaz Haklik Norbert Egy Duna-regény anatómiája címmel írt tanulmányában.
A regényfolyam első része, az Árapály 1994-ben jelent meg, a második, a Pezsdülés 1995-ben, míg a harmadik, a Forrás 1998-ban látott napvilágot. A történet a XVIII. század végétől az 1980-as évekig tart.
A szerző maga így beszélt a kötetről: „A Duna regénye. Három részben, hasonlóan a folyóhoz, ami három szakaszra osztódik. Felső-, Középső- és Al-Dunára. Ámbár az én szakaszaim nem geográfiai kategóriák, hanem egyrészt idősíkok – melynek mindegyike történelmi fogantatású, másrészt egy család történeti viszonylatai.” A regényben csaknem 200 szereplő jelenik meg, mint ahogyan a Dunának közel kétszáz mellékfolyója és holtága van – mondta a szerző Határ Győzővel folytatott beszélgetésében, majd így folytatta: „…aki csak a Komáromtól Mohácsig tartó Duna-szakaszt ismeri, de azt széltében, hosszában, mélységében, eveztében, úsztában is, az azért jól ismeri a Dunát. Hasonlóképpen: aki például csak a Pezsdülést olvassa, de azt odafigyelve és alaposan, az azért megismeri mind a folyó, mind pedig a regény hőseinek természetrajzát, valamint keresztmetszetét kapja az 1848/49-es időknek és az 1960-as évek elejének. Ezt a folyamatregényt úgy kell felfogni, mint egy vastag kötelet, ami három erős, de vékonyabb kötélből fonnak.”
Fontos azt is leszögezni, hogy a regényfolyam elbeszélője, aki író, nem azonos Kabdebó Tamással. Ezt a szereplőt egyébként több esetben is segíti az úgynevezett Titkos Krónikás. A Danubius Danubia terjedelme ellenére is rendkívül olvasmányos és igen fontos epikai mű, amely ma is aktuális kérdéseket feszeget.
(Kabdebó Tamás: Danubius Danubia. Argumentum Kiadó, 1998)
Megjelent a Magyar Kultúra Duna-számában (2021/1)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.