A cselekmény szálai helyenként egymásba gabalyodnak, máshol párhuzamosan futnak a fő történéssel. A szereplők filozófiáról beszélgetnek, könyvekből olvasnak fel egymásnak. Olykor versek kerülnek elő, újságcikkek, vagy épp Edmund Veesenmayer jelentése Magyarországról (1943. december 10-éről).
A szerző különböző műfajú irodalmi alkotásokat fűz bele a regény szövetébe, találunk benne poétikus, leíró részeket, verset, interjút, novellát, cikket, jelentést, kordokumentumot egyaránt. Olyan, mint valami díszes mintájú takaró, vagy maga a Föld a különböző népeivel. Így mutatkozik meg, hogy mind különbözünk, de ugyanakkor mégis egyek vagyunk e világ gyermekeiként.
A cselekményt titokzatos, misztikus erő irányítja és a halál, ezzel mutatva be az élet súlyát és azt, hogy az egész létezés csupán játék, ahol bármi megtörténhet.
A mű a fiatalok nyelvén íródott, elsősorban hozzájuk szól egyfajta könyörgésként, hogy ne vessék meg a tudást, hazánk történelmét. És hogy a szeretkezésen kívül más értékekkel is tele van a világ. Olyan történeteket dolgoz fel, amelyek ma különösen aktuálisak. A nők ellen elkövetett erőszak és annak pszichés hatása például különösen fontos téma, s ez mélyen, őszintén jelenik meg a regényben. Böszörményi Zoltán meglepően jól imitálja az egyetemisták nyelvét, eleveníti meg az ő világukat, zenehallgatási szokásaikat, könnyedén belebújik bárki fejébe, legyen a szereplő nő vagy férfi.
A kezdeti könnyed hangvétel folyamatosan mélyül és kanyarodik egyre fontosabb, súlyosabb témák felé. Az erőszak mellett Trianon, a második világháború és a lét nagy kérdései bukkannak fel sorra. Más oldalakon egy ars poetica-szerű vallomást olvashatunk az írói létről, a költészetről, a művészetről, a regény kulcsszereplője, Thomas Larringen feljegyzései révén. Komplex és összetett mű a Darabokra tépve, mindenki találhat benne olyan témát, ami leköti, magával ragadja. Az olvasás közben pedig a nyelv szerelmesei különösen szép, költői részekbe botlanak minduntalan.
„Azon töpreng, a hullámokban terjedő fény megkerüli-e a porszemeket anélkül, hogy megsérülne vagy megsértené őket, mert nem érzékeli az ember: a porszemek úsznak-e a fényben, vagy a fény a porszemekben” – így szól a regény talán legszebb mondata.
Ajánlom mindenkinek, aki egyszerre akar olvasni filozófiáról, művészetről, történelemről, szexről, emberi sorsokról, és úgy általában az életről.
Böszörményi Zoltán: Darabokra tépve. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2020
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában)
Károly Dorina Nős tények című kötetében arról szól, hogyan lehet jelen lenni s e jelenlétben a másikkal kapcsolatot teremteni egy olyan világban, ahol a gesztusok annyira telítődtek, hogy már csak a testiség ragadható meg belőlük, s ahol a „most” dekódolásához egy végtelenül összetett és ugyanakkor töredezett térben kell tájékozódni.
Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.
Amint világossá válik, hogy az emberiségnek befellegzett, ha a Föld elpusztítását már nem lehet meg nem történtté tenni, legalább egy számvetés erejéig szembe kell néznünk önmagunkkal: hol mit rontottunk el? Miért pusztít többet, mint amennyit épít az ember? Miért törvényszerű, hogy a fejlődés ütemével megegyező sebességgel közeledik a megsemmisülés? Menthető-e még a helyzet? Ezen kérdések megválaszolására tesz nagyon szép kísérletet legújabb regényében Horváth László Imre.
Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is
A bináris sémák által meghatározott világunkban már képtelenség bármit is végleteit figyelmen kívül hagyva megítélni vagy magyarázni, így maga az irodalom és annak kisebb-nagyobb részei is mind ellentétpárok köré szerveződnek. Erre a szilárd talajra épül az irodalmi gondolkodás egyik legjelentősebb szeleteként megmutatkozó dekonstrukciós olvasáselmélet, vagy a magának egyre nagyobb hírnevet szerző fantasyirodalom, amely a képzelet és a valóság végeláthatatlan ütköztetésében képződik meg.
Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...
Andrew Leatherbarrow brit fotós, grafikus és megszállott Csernobil-kutató, gyermekkora óta foglalkoztatja a katasztrófa. Miután minden hozzá kapcsolódó, angol nyelven fellelhető könyvet elolvasott, úgy érezte, bár idővel egyre jobban megértette a nukleáris rendszerek működését, azok szaknyelvét, laikusok számára ezek befogadhatatlan és átláthatatlan szövegek.
Péter Beáta több esetben is reflektál arra a változásra, mely a megromláshoz, az emberi lélek elszegényedéséhez vezet – a rohanó, türelmetlen „világhoz most valami egyéb talál” (A szőnyegkészítő), a fejlődéshez szükséges elektronikai eszközök egyúttal megvonják tőlünk azt a varázslatot, amire csakis az emberi lény képes: érezni és csodálni az önkeresés minden pillanatát.