A Lélekszilánkok, Katona Nick első kötete 2021-ben jelent meg a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás gondozásában. A könyvben szereplő lírai szövegek mindegyike külön-külön is megállná a helyét, ugyanakkor a kötet egésze különleges játékra csábítja befogadóját. Bár a könyv Petőcz András tollából született utószava is segítségünkre lehet az értelmezésben, az olvasási „játékszabályokat” az első szöveg (Mondatok) elég világosan lefekteti. Ez az erős indítás egyfajta szerződés érzetét kelti, melyet az olvasás megkezdésével kötünk meg egy csupán szavakból és írásjelekből összeálló lénnyel: a lírai énnel. A könyv társszerzőivé, önjelölt elemzőivé alakulunk át a befogadás folyamatában, miközben kicsit a részeinkké is válik az irodalmilag megalkotott személy. De miféle alak ez? Milyen érzésekkel és gondolatokkal találkozunk a belső világában? Lelkének szilánkjai gyönyörködtetnek vagy megsebeznek bennünket? Elsősorban megállapítható, hogy ez a könyv nem csak harsány borítója okán színes jelenség. Formai szempontból a benne felvonultatott lírai szövegei többségében szabadversek, azaz rímtelenek, de műfaji tekintetben szivárványos bőséget tár elénk. Huszonkilenc írása közt akadnak versek, csokorba szedett lírai szösszenetek, haikuk, dialogikus költemények, hosszúversek is.
A Lélekszilánkok nyelvezetét és fogalmazásmódját legkönnyebben a találékony és a játékos jelzőkkel ragadhatnánk meg. Frappáns megoldásai, szokatlan, sok esetben meghökkentő képei miatt a műveket egyedi hangulat, egyfajta könnyed letargia hatja át. A szomorú, fájdalmas pillanatok is színekkel telítődnek. Az Eső című költeményben például a gyermekkori vágyakban való csalódás és a halálvágy egy eső utáni csillámló látomássá lényegül. A szövegeket szójátékok, angol és francia töredékek, vendégszövegek is gazdagítják. A kötet nyomokban Virginia Woolf, Nagy László, Tandori Dezső és József Attila utalásokat tartalmaz.
Valamennyi alkotást áthatja a szétesés érzete. Vissza-visszatérő erős ellentmondások szerepelnek a képekben, „egyszer fenn, aztán lenn, és vice versa.” Az egyén is képlékeny: Különböző változatokban teszi valósággá önmagát. Egyszer nőként, másszor férfi as hangon szólal meg, olykor nem is emberi lényként jelenik meg, hanem tárgyakká – szobává, bizonytalan mosollyá, műtárggyá –, vagy a nyelvvé lényegül. A legfelfokozottabb hangulatú szövegekben a megszólaló egyén még önmagát, szerepét, létének értelmét sem képes megfogalmazni: „Csak az nem világos, miért vagyok itt, ha sehol sem kéne lennem.”
A lírai én gondolatai és gondjai sem egysíkúak, így a felvonultatott témák terén sincsen hiány. Szerepel a kötetben a teljes megértés lehetetlensége, a depresszió, a létbizonytalanság, az élet és a halál banalitása, alvászavar, pánikroham, öngyilkosság, különféle függőségek, de magját a nyelv és az emberi kapcsolatok alkotják. Ez a fő téma összefonódva, egymást támogatva létezik ebben a szövegvilágban.
A nyelv leggyakrabban a szétesés ábrázolásánál jelenik meg, jelentéshordozó helyett, szerkezeti elemeire, szófajokra, írásjelekre, hangsúlyokra, szünetekre esik szét. Emellett ez a kötet sem mellőzi az érzések megfogalmazhatatlansága, a némaság fájdalmassága feletti bánatot. A nyelvhasználat, a megértetés vágya vezet a kapcsolatok témaköréhez. A kötetben ábrázolt viszonyok távol állnak az idilltől. Roncsoltak, hazugságokkal, meddő vágyódással és elutasítással telítettek, mégis sok esetben függőséget okoznak. A felejtés, a teljes elválás lehetetlensége is hangsúlyhoz jut, legintenzívebben az Együttlét című szövegben jelenik meg. A kötet párkapcsolatai nem válnak egyre élhetőbbé. Ismételten dugába dőlnek, s a lírai én megállapítja: „Néha ki kéne dobnunk / dolgokat. Ráma nélküli / képkereteket. / Megrepedt virágcserepeket. / A pohárban hagyott teafiltert. / Vagy egymást.”
Ez a kötet beenged egy érző, szerető és szenvedő szöveglény belső világába, de hogy mit viszünk át belőle a mi lelkünkbe, milyen szilánkok akadnak belénk, az csakis rajtunk áll.
Katona Nick: Lélekszilánkok, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. októberi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.