2023. november 21., 13:18
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne. Szemléletesen és sűrítve jelenik meg az egyes szám első személyben elbeszélt történetekben a bántalmazás. Egyéni tragédiáktól, megaláztatásoktól, nemi erőszaktól hemzsegnek a narratívák, amelyekről az író maga is úgy vall, ,,a történetek egy része igaz”. És mégis, nagyon csendes könyv ez. Ez a szorongató, vészjósló csend a történetekre ereszkedik, permanenssé válik, gyászos szólamot ad az elbeszélésgyűjteménynek. Olvasásuk közben nem tudunk elvonatkoztatni Márai gondolataitól: ,,Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés.” A Macskakő nyolc fejezetének huszonegy elbeszélése nagyobb hányadban a testi és lelki bántalmazás különböző formáit ábrázolja szépirodalmi eszközökkel. Megannyi példát láthatunk a verbális bántalmazástól kezdve a lelki, a testi agresszión át a szexuális erőszakig. Póda Erzsébet elbeszélései a bántalmazás látszólag finomabb, de legalábbis látens formái – a birtoklási vágy, a megszégyenítés, a bűntudatkeltés, az ignorálás – mellett pokolmélységeket bemutató, kiheverhetetlen traumákat is megszövegeznek. Hitelesen jeleníti meg a családon belüli erőszak lefolyását, egy konfliktus kiprovokált vitából történő kifejlődését Az utolsó verés című novella. Katartikus erővel beszéli el a szerző a gyermeke megerőszakolásával fenyegetőző férj agresszív viselkedését, a traumatizált feleség gyilkosságba torkolló tébolyát. Megannyi elbeszélés központi motívuma az erőszak, több esetben a nemi erőszak, a gyermekmolesztálás. Ez utóbbi témát dolgozza fel a Delírium is, mely egy felnőtt asszony – hosszú elfojtásokkal teli időszak utáni – visszaemlékezése egy gyermekkori traumára. A novella nemcsak drámai sűrítéssel megírt elbeszélése egy gyermekmolesztálásnak, de hű ábrázolása az áldozat (lelki) megnyomorításának, gyógyulási folyamata kudarcának, egy egész élet kisiklásának. A főszereplő nem képes kiheverni a traumát, az eset után évtizedekkel is kényszerképzetek, rémálmok és emlékbetörések gyötrik, melyek elől alkoholizmusba menekül.
Figyelemre érdemes a túlvilággal, a halott rokonokkal való kapcsolatteremtés, mely egyfajta rendezői elve a kötetnek. A felmenők – különösen a nagymama – alakjának megidézése, a velük folytatott beszélgetés visszatérő motívuma a narratíváknak, melyek által feltárulnak a szöveg transzcendens rétegei. Póda Erzsébet prózauniverzumában a szerzői szándék arra irányul, hogy a néphit igen gazdag hiedelemvilágát kisebb-nagyobb mértékben történeteibe integrálja. Eklatáns példa erre a címadó novella, mely prózapoétikai tekintetben is a kötet egyik legerősebb darabja. A Macskakő a boszorkány hagyományos hiedelemalakjának és természetfeletti tulajdonságának – repülés, állattá változás – megidézése úgy, hogy közben a generációk közötti kontinuitást is megragadja a szerző. Elbeszéléseiben sajátosan ötvöződik a hagyományos paraszti világkép hiedelemrendszere és a mai kor morális problémáinak, kihívásainak aktualitása.
A Macskakő huszonegy darabja tematikájában, hangulatában és motívumvilágát tekintve szépen ágyazódik egymásba, ugyanakkor mindvégig arra figyelmeztet, hogy a fájdalom nemcsak súlyban, de oldalszámokban is mérhető.
Póda Erzsébet: Macskakő. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. novemberi számában)
