A mondás szerint egy kép többet mond ezer szónál, és ez a megállapítás érvényes a képeslapokra is. A XXI. század embere vizuális típus: olvasás helyett szívesebben nézeget képeket, hiszen – amellett, hogy szellemileg kevésbé megterhelő – ezzel rövid idő alatt relatíve több információhoz jut. Nem véletlen, hogy reneszánszát éli a fotók és képeslapok gyűjtése, azok digitalizálása. A digitalizált képek pedig megjelennek a virtuális térben, és a közösségi oldalakon is nagyon népszerűek.
Ez a trend adott motivációt a Délvidéki képeslapok a XIX. és XX. századból című, frissen megjelent kiadvány szerzőinek/szerkesztőinek is, hogy a gyűjteményeikben lévő képeslapokat mutatós kötet formájában, nyomtatásban tegyék közkinccsé, a magyar kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával.
A Délvidék alatt szűkebb értelemben a történelmi Magyarországnak az SZHSZ Királysághoz csatolt területeit értjük, jelen kötet pedig a mai Vajdasághoz tartozó részt tárgyalja.
A képeslapok nyomtatása, kiadása a XIX. század végén vett lendületet, az 1910-es évek elején, közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt már nemcsak a délvidéki városokról, hanem számos községről is léteztek reprezentatív képeslapok. A kisebb települések esetében a 100–120 évvel ezelőtt, alapvetően kis példányszámban megjelent kiadványok ma már ritkaságnak, valóságos unikumnak számítanak. Az első világháború pedig megtöbbszörözte a postaforgalmat – a levelek, levelező- és képeslapok továbbítását –, hiszen ez jelentette az egyetlen kapcsolatot a front és a hátország között.
A szerzők a közreadott 83 képeslaphoz apró történeteket, kevésbé ismert érdekességeket fűztek, amelyek rávilágítanak egy-egy település múltbéli történelmére, meghatározó eseményeire.
Ezzel azonban még nem érték be! Az 1867–1945 közötti időszakot három korszakra osztva – a határokat az impériumváltások képezik – három tudományos igényű tanulmányban adják meg a vizsgált terület történeti hátterét. Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Szerém vármegye 1920-ig terjedő története és a népszámlálási adatai mellett szó esik a két világháború közötti időszakban a Délvidéket érintő politikai és társadalmi változásokról, az alkalmazott oktatáspolitikáról, sőt a magyar nyelvű sajtó helyzetéről is.
Az 1941–45 közötti időszakra vonatkozó rész alapvetően a Bácskában történt eseményeket ismerteti az 1941-es visszacsatolástól az 1944–45-ös német- és magyarellenes megtorlásokig.
A bőséges irodalom- és levéltári forrásjegyzék remek kiindulási alapot nyújt azok számára, akik bővebben kívánnak foglalkozni a Délvidék történetével.
Fejős Sándor – Forró Lajos – Molnár Tibor szerk.: Délvidéki képeslapok a XIX. és XX. századból. Vajdasági Kutató Központ Egyesület, Magyarkanizsa, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. május 15-i számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.