Németh Csilla első tanulmánykötete, Líra-Test-Képek címmel 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában. Ahogy azt az előszóban olvashatjuk: „a könyv olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek megkísérelnek irodalomtörténetet írni úgy, hogy szem előtt tartják a médiatudomány elmúlt három évtizedében lezajló változásokat”. A kötet három részre tagolódik: az első rész Hajas Tibor munkásságát mutatja be, a másodikban Juhász R. József performanszai kerülnek reflektorfénybe, a harmadik szakaszban pedig Németh Zoltán költészetének elemzését olvashatjuk.
Ahhoz, hogy megérthessük a kötet alapjául szolgáló kérdéskört, Németh Csilla levezeti az olvasó számára, honnan is indult az egész jelenségrendszer. Ha a művészeteket folyamatukban nézzük, akkor tudjuk, hogy az egyes korszakok miért és hogyan választhatóak el egymástól. Ez az avantgárd megjelenésének/létrejöttének esetében sincs másképp. A kötet érzékletesen mutatja be, hogy az irodalmat és képzőművészetet miképpen befolyásolta a technológia. Például: az írás esetében az írógép megjelenése (Kittler elmélete alapján), amely megtörte a szerző személyes kontaktusát a „papírral”. Ez azt eredményezte, hogy az alkotó az írógépnek köszönhetően többé már nem adja hozzá a kézirathoz úgy önmagát, mint korábban, ugyanis a szerkezetnek köszönhetően az írás már nem egyedi (kézírás), sokkal inkább egységesített formában jelenik meg. Ezzel részben lehetne vitatkozni: a tinta és a betűk elhasználódása stb., amely egyedibbé teszi idővel az írógépet – de ez már sokkal inkább a detektívregények/filmek témája, semmint az itt bemutatott köteté.
A technológia térnyerése ugyancsak hatással volt a képzőművészetre. A fényképezőgép megjelenése, fejlődése és szélesebb körű elterjedése eredményezte azt, hogy az avantgárd híres izmusai (dadaizmus, kubizmus, stb.) megjelenhettek. A képzőművészek ugyanis úgy tartották, hogy a realizmust, vagyis a valóság hű visszaadását, amely sokszor erőteljesen motiválta a korábbi alkotókat, immáron szükségtelenné tette a fénykép. Ennélfogva nem maradt más, csak a festő, annak képzelete, a vászon és a festék.
Bár a huszadik század második felének politikai helyzete (szocializmus) erősen blokkolta a nyugati kultúra beáramlását Magyarországra, az alkotók megtalálták a módját, hogy kontaktusba kerüljenek vele. Sok esetben szamizdat kiadványokat, kiáltványokat, különféle albumokat hozattak be külföldről, például Lengyelországból vagy Jugoszláviából. Ezekből inspirálódott többek között Hajas Tibor is, aki sajátosan hasznosította ezeket az inspirációforrásokat, és vált jelentős művészévé a magyar neoavantgárdnak. A 80-as években Juhász R. József a felvidéki Érsekújvárban kezdte meg pályafutását. Az alkotó leginkább performanszairól és akcióművészetéről vált híressé. Talán vannak még, akik emlékeznek egyik akciójára, amikor a Duna áradása idején öltönyben egy esernyőt tartva a kezében állt be a vízbe (később a rendőrök kísérték el). Mint kiderült, az akció lényege az volt, hogy az eseményről megjelenő cikkek alatt mit reagáltak az olvasók. A könyv harmadik szakaszában Németh Zoltán A perverzió méltósága és a Kunstkamera című köteteit mutatja be és elemzi a tanulmánykötet szerzője.
A Líra-Test-Képek egy vérbeli és profi tanulmánykötet. A szöveg értelmezése fókuszált figyelmet igényel, így semmiképp sem tekinthető egy könnyed, hétvégi olvasmánynak. A szerző alapos részletességgel dolgozza fel a test és a média kapcsolatát, több különféle nézőpontot is ütköztetve. A kötetet mindazoknak tudom ajánlani, akiket szakmai szempontból foglalkoztat az a téma, hogy miképp jelenítődik meg a test és annak különböző „alkotóelemei” a média felületein: a festészetben, a lírában, az akcióművészetben, és persze nem utolsósorban az irodalomban. Úgy vélem, hogy a szerző jelen könyve egy olyan hiánypótló alkotás, amelyre már szükség volt. A tanulmányok részletességének köszönhetően talán jobban rálátunk erre a viszonylag elhanyagolt, és sok esetben félreértett és/vagy félreértelmezett, olykor tabuizált témakörre.
Németh Csilla: Líra-TestKépek, NAP Kiadó, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.