A populáris kultúra ott van a mindennapjainkban: sok esetben elég csak felpillantani a könyvespolcunkra vagy éppen bekapcsolni a tévét, rádiót, internetet. Sokan felszínes szórakozásnak tartják a kitalált világai, fényes/zajos megoldásai miatt. De tegyük fel magunknak a kérdést: valóban igaz ez? Csak és kizárólag ennyi lenne az egész? Az utóbbi évtized(ek) szerencsére változást hoztak a populáris kultúra befogadásában és értékelésében. Ma már egyre több olyan kutató van, aki foglalkozik tudományos „környezetben” a populáris kultúrával, annak ellenére, hogy még mindig vannak olyanok, akik zsigerből lekicsinylik ezt a zsánerirodalmat. Pedig, ahogy mondani szokták, mindenben és mindenhol lehet találni jót és rosszat is.
H. Nagy Péter Mikromechanizmusok: Kétperces írások SF-művekről című kötete 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában Dunaszerdahelyen. Ahogy azt már a cím is elárulja az olvasónak, olyan kötetről van szó, amely több rövid recenziót foglal magába egy-egy tematika, kérdés köré szervezve azokat. A szerző az előszóban kifejti, hogy ezek a szövegek nem tartalmi összefoglalók, illetve nem azért íródtak, hogy az egyes elemzett műveket értékeljék a hagyományos értelembe véve. A kötet összesen hetvenhét szöveget foglal magába. Hét részre tagolódik, mindegyikben tizenegy írás olvasható. Ezt a „szöveghalmazt” olvashatjuk a hagyományos módszerrel, vagyis A-tól Z-ig, de lehet pusztán egyet-egyet is kiragadni közülük (érdeklődésünk alapján), tehát az olvasóra van bízva az egyes szövegek befogadása. És most jöjjön a DE! Minden egyes szövegben találhatunk egy-egy apró kis kódot, amely utal egy, a kötetben már meglévő másik írásra is. Így akár sakkozva is ugrálhatunk: ez a megoldás talán azoknak lehet még inkább érdekes, akik emlékeznek a 90-es évek lapozgatós szerepjátékos könyveire. Természetesen a szerző az olvasóra bízza a szövegek befogadásának „sorrendjét”.
Ahogy azt már fentebb említettem, a kötet hetvenhét írást tartalmaz. Az első „szakasz” az alap/dilemma kérdéskörrel foglalkozik, olyan szerzőket említ, mint Cory Doctorow, Paolo Bacigalupi, Kim Stanley Robinson, vagy a nagyközönség számára ismertebb Dan Simmons, vagy Philip K. Dick. A második részben a hagyomány/kép téma köré csoportosított írások találhatóak. Itt Octavia E. Buttler és Jeff VanderMeer kaptak három-három elemzést, és ugyanitt olvashatunk Neil Gaiman: Csillagpor című kötetéről is. Ugyancsak olvashatunk Brandon Hackett (Markovics Botond) egyik regényéről, aki az idén elnyerte az egyik Zsoldos Péter-díjat (amelyet sci-fi , fantasy, weird, fordítás, stb. kategóriában osztanak ki). A harmadik blokk az identitás/elmélet kérdéskörét járja körül. A negyedik szakaszban a téridő/fizika a meghatározó tematika. Az ötödik részben a média/technológia megjelenéséről, fejlődéséről és veszélyeiről (vagy éppen előnyeiről) van szó. A hatodik blokk a kontextus/fantasy kérdéskört veszi górcső alá. Kiemelném Neil Gaiman Tükör és füst című elbeszélésének elemzését, amely lényegét tekintve egy Hófehérke „értelmezés”. Ha pedig figyelembe vesszük népmeséink eredetét (ne a Grimm „feldolgozásra” gondoljunk!), akkor könnyen megérthetjük, hogy az említett karakter és a vámpírizmus bizony nem is állnak olyan távol egymástól. A hetedik, egyben befejező rész a zsáner/egyéb írások gyűjteménye. Ebben a részben olvashatunk a Teremtőerő-trilógiáról (részenként egy-egy szöveggel) – aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Moskát Anita a harmadik könyvével szintén idén nyerte el az egyik Zsoldos Péter-díjat, ami azért is különleges, mivel a díj történetében ez az első eset, hogy a regénydíjat női szerző kapta meg.
A kötetet mindazoknak tudom ajánlani, akiket érdekel a populáris kultúra, és ezen belül is főképp a tudományos-fantasztikus (egy kis fantasyvel „fűszerezett”) irodalom. Bár a szövegek tartalmaznak szakkifejezéseket, az egyes tanulmányokkal ellentétben nem ezeken van a hangsúly, így elolvasásuk nem válik feleslegesen nehézkessé az átlagolvasó számára sem. H. Nagy Péter kötetét érdemes kézbe venni és elolvasni.
H. Nagy Péter: Mikromechanizmusok, Nap Kiadó, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.