A populáris kultúra ott van a mindennapjainkban: sok esetben elég csak felpillantani a könyvespolcunkra vagy éppen bekapcsolni a tévét, rádiót, internetet. Sokan felszínes szórakozásnak tartják a kitalált világai, fényes/zajos megoldásai miatt. De tegyük fel magunknak a kérdést: valóban igaz ez? Csak és kizárólag ennyi lenne az egész? Az utóbbi évtized(ek) szerencsére változást hoztak a populáris kultúra befogadásában és értékelésében. Ma már egyre több olyan kutató van, aki foglalkozik tudományos „környezetben” a populáris kultúrával, annak ellenére, hogy még mindig vannak olyanok, akik zsigerből lekicsinylik ezt a zsánerirodalmat. Pedig, ahogy mondani szokták, mindenben és mindenhol lehet találni jót és rosszat is.
H. Nagy Péter Mikromechanizmusok: Kétperces írások SF-művekről című kötete 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában Dunaszerdahelyen. Ahogy azt már a cím is elárulja az olvasónak, olyan kötetről van szó, amely több rövid recenziót foglal magába egy-egy tematika, kérdés köré szervezve azokat. A szerző az előszóban kifejti, hogy ezek a szövegek nem tartalmi összefoglalók, illetve nem azért íródtak, hogy az egyes elemzett műveket értékeljék a hagyományos értelembe véve. A kötet összesen hetvenhét szöveget foglal magába. Hét részre tagolódik, mindegyikben tizenegy írás olvasható. Ezt a „szöveghalmazt” olvashatjuk a hagyományos módszerrel, vagyis A-tól Z-ig, de lehet pusztán egyet-egyet is kiragadni közülük (érdeklődésünk alapján), tehát az olvasóra van bízva az egyes szövegek befogadása. És most jöjjön a DE! Minden egyes szövegben találhatunk egy-egy apró kis kódot, amely utal egy, a kötetben már meglévő másik írásra is. Így akár sakkozva is ugrálhatunk: ez a megoldás talán azoknak lehet még inkább érdekes, akik emlékeznek a 90-es évek lapozgatós szerepjátékos könyveire. Természetesen a szerző az olvasóra bízza a szövegek befogadásának „sorrendjét”.
Ahogy azt már fentebb említettem, a kötet hetvenhét írást tartalmaz. Az első „szakasz” az alap/dilemma kérdéskörrel foglalkozik, olyan szerzőket említ, mint Cory Doctorow, Paolo Bacigalupi, Kim Stanley Robinson, vagy a nagyközönség számára ismertebb Dan Simmons, vagy Philip K. Dick. A második részben a hagyomány/kép téma köré csoportosított írások találhatóak. Itt Octavia E. Buttler és Jeff VanderMeer kaptak három-három elemzést, és ugyanitt olvashatunk Neil Gaiman: Csillagpor című kötetéről is. Ugyancsak olvashatunk Brandon Hackett (Markovics Botond) egyik regényéről, aki az idén elnyerte az egyik Zsoldos Péter-díjat (amelyet sci-fi , fantasy, weird, fordítás, stb. kategóriában osztanak ki). A harmadik blokk az identitás/elmélet kérdéskörét járja körül. A negyedik szakaszban a téridő/fizika a meghatározó tematika. Az ötödik részben a média/technológia megjelenéséről, fejlődéséről és veszélyeiről (vagy éppen előnyeiről) van szó. A hatodik blokk a kontextus/fantasy kérdéskört veszi górcső alá. Kiemelném Neil Gaiman Tükör és füst című elbeszélésének elemzését, amely lényegét tekintve egy Hófehérke „értelmezés”. Ha pedig figyelembe vesszük népmeséink eredetét (ne a Grimm „feldolgozásra” gondoljunk!), akkor könnyen megérthetjük, hogy az említett karakter és a vámpírizmus bizony nem is állnak olyan távol egymástól. A hetedik, egyben befejező rész a zsáner/egyéb írások gyűjteménye. Ebben a részben olvashatunk a Teremtőerő-trilógiáról (részenként egy-egy szöveggel) – aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Moskát Anita a harmadik könyvével szintén idén nyerte el az egyik Zsoldos Péter-díjat, ami azért is különleges, mivel a díj történetében ez az első eset, hogy a regénydíjat női szerző kapta meg.
A kötetet mindazoknak tudom ajánlani, akiket érdekel a populáris kultúra, és ezen belül is főképp a tudományos-fantasztikus (egy kis fantasyvel „fűszerezett”) irodalom. Bár a szövegek tartalmaznak szakkifejezéseket, az egyes tanulmányokkal ellentétben nem ezeken van a hangsúly, így elolvasásuk nem válik feleslegesen nehézkessé az átlagolvasó számára sem. H. Nagy Péter kötetét érdemes kézbe venni és elolvasni.
H. Nagy Péter: Mikromechanizmusok, Nap Kiadó, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)
„A búcsú után nincs szükség a múlt felemlegetésére” (5.) ‒ olvashatjuk Légrádi Gergely legújabb regényének elején. Ennek ellenére kivétel nélkül mindegyik szereplő a múlton töpreng, egészen pontosan azon a múlton, amelyet nem ismernek eléggé, csak feltételezéseik vannak róla. Mindannyian a saját múltjukat szeretnék megismerni, feldolgozni vagy éppen elfelejteni, ki-ki a maga módján: kérdések feltevésével, a ki nem mondott szavak, történetek papírfecnikre való lejegyzetelésével, a múlt sötét árnyainak háttérbe szorításán, elfeledésén munkálkodva.
A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska.
A József Attila-, Híd-, Szirmai-, Herceg- és sok más díjas Lovas Ildikó vajdasági magyar írónő ezúttal egy különös, rendkívül értékes könyvvel örvendeztetett meg bennünket. 2022-ben a Forum kiadásában Szép Amáliák címmel és Cselédregény alcímmel jelent meg tényregénye.
Tavaly ősszel jelent meg Durica Katarina legújabb regénye, Mennyit adtál érte? címmel. Az írónő a maffiagyilkosságok áldozatai és a Brüsszelben dolgoztatott magyar prostituáltak után ismét egy szövevényes és kevésbé ismert világot tár az olvasó elé. Ennek a világnak meddő nők, gyermekre vágyó házaspárok, béranyák és anonim petesejtdonorok a szereplői, akiket ugyanúgy a vágyakozás hajt a hétköznapok során, mint megannyi más embert.
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.