A Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága (KMI) első antológiája egy esztétikus kivitelezésű, sokoldalú gyűjteményes válogatás, a magyar irodalmi élet színes skáláját tárja az olvasók elé. Nem egy könnyű hétvégi olvasmány, 12 szerző 171 verse és 12 prózája biztosítja az olvasónak, hogy ízelítőt kapjon három ország szerzőinek figyelemre méltó alkotásaiból. Mindazok örömmel üdvözölhetik a 373 oldalas könyvet, akik meg akarják ismerni a kötetben szereplő nyolc, szakmailag már elismert alkotó és négy pályakezdő fiatal munkásságát.
A költészet napja tiszteletére felkért kilenc kiváló lírikus – Bék Timur, Iancu Laura, Kürti László, Lövétei Lázár László, Marcsák Gergely, Nagy Lea, Regős Mátyás, Szálinger Balázs és Zsille Gábor – közösen írt egy hitvalló költeményt, s ezzel a mély gondolatokkal átszőtt címadó verssel indítja a kötetet az antológia összeállítója, Luzsicza István. Van antológia, amelyikben a válogató a „több szerző, kevesebb szöveg” elvét követi, és van a másik, amelyik az ellenkezője. Ennek a koncepciónak volt híve Luzsica István is. Annak ellenére, hogy a műfajok közül a próza talán a legkelendőbb termék, a versek kaptak főszerepet a kötetben, amelyek minden esetben a szerző teljes életművéből kínálnak ízelítőt. A kötet anyagára az irodalmi érték mellett jellemző többek között a nyitottság és az empátia. A versek és novellák elérték céljukat: a markáns egyéni hangok ugyanis elirányítottak a szerzők önálló köteteihez, folyóiratokban megjelent közléseikhez. A fiatalabb generációt képviselő szerzők versei átütő erejűek, s mindjárt az első versben megtaláltam az egyik leginkább kedvelt gondolatot: „Nyitott ablaknál lebbenő tavasz. / Szemed facsarja citromsárga fény, / héja feltépett, gyűrött sebtapasz. / Életkedved már csaknem félkemény.” (Bék Timur: Reggeli) A szerző olyan gondolatokat fogalmaz meg, hogy hosszú ideig töprengeni lehet rajtuk, s ezek a gondolatok emelik a kötet súlyát, szellemi izgalmát. A megunhatatlanul sokoldalú három prózaíróra (Bene Zoltán, Majoros Sándor, Száraz Miklós György) jellemző az egyedi ízlésvilág, az, hogy nem leírnak és ábrázolnak, hanem elbeszélnek – hamisítatlanul, kellemesen meglepő fordulatokkal.
A továbbmutató jelleggel is bíró antológia széles olvasóközönségnek készült, elismert, díjazott írók, költők műveiből, amelyekre jellemző a kiforrottság és az igényesség, Erre lehet bizonyíték és ízelítő Kürti László kirakatok tükre c. versének pár sora is:
„maradj tanár, bádogos,
nyomdász vagy
kőműves! napszámos,
becsatornázható alak.
nődnek magánbirtoka,
jól vasalt, kirakati darab!
napszítta, eggyé emelt préda,
föltartott szürke vagy fakó,
egy csak a sokból! kiszámítható,
megszégyeníthető
biztos anyag!“
(Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2021, 373 oldal)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. októberi számában)
A mindennapi életben még keveset, pszichológusi körökben azonban már egyre többet hallani a Pán Péter-szindrómának nevezett jelenségről, sajnos már most sokakat érint. A koronavírus pedig tovább növelte az ebben a „pszichés zavarban” szenvedők számát.
Az első világháború megváltoztatta az addig ismert világot. A nagy háborúban, a tömegek háborújában ugyanis mindenki érintett volt: az emberek az otthonukat, az értékeiket és főként szeretteiket vesztették el. Még gyermek voltam, amikor édesapám elmesélte a szépapám tragikus történetét, aki a szerb fronton veszett oda.
A székelyudvarhelyi Szakács István Péter legújabb kötete rövid, humoros írásokat tartalmaz, amelyekből volt szerencsénk többet is közölni lapunk hasábjain. Az egészen friss, a nyomdából a napokban kikerült Zsebművészetben összegyűjtött, karcnak nevezett szövegek ennek rendje és módja szerint mélyek, és csakugyan nyomot hagynak.
Hogyan képzeljük el a világot 2000-ben? Gyakran kaptuk ezt feladatul az 1980-as évek általános iskolai rajzóráin. Lelkesen vetettünk papírra robotokat, űrhajókat és a levegőben repkedő különféle járműveket. Azt persze nem tudtuk megjósolni, amiben tényleg másmilyen lett az életünk: a virtuális forradalmat, a mobiltelefonok és internet világát nem láttuk előre.
Nem tűnt különösebben érdekfeszítőnek Chris Carter regényének kezdete, azt hittem, csalódnom kell az egész műben. Egy fiatal, halálra kínzott nő holttestét fedezi fel egy éjjeli kerékpáros egy elhagyatott helyen, a rendőrség megállapítja, hogy a póz, amibe helyezték a hullát, valami üzenetet hordozhat, meg a környék is beszédes lehet, noha nem maradt az elkövető után semmi árulkodó nyom.
A PesText fesztivál alkalmából kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely a Visegrádi Négyek országainak legjobb kortárs illusztrátori munkásságából mutat be válogatást. A 16 alkotó illusztrációs grafikái nagyméretű printeken és az eredeti könyvekben egyaránt tanulmányozható. A tárlat a világszínvonalú közép-európai illusztrációs művészet új tendenciáit reprezentálja.
A magyar, különösen a vajdasági néprajztudomány nagyon sokat köszönhet a közelmúltban elhunyt Jung Károlynak. Ő az egyetlen, aki a hagyományos komparatív módszerekkel és tudományos szempontrendszereket követve építkezett. Folklorisztikai életművét az összehasonlító vizsgálódások határozzák meg.
George R. R. Martintól származik az idézet, miszerint: „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.” Százdi Sztakó Zsolt Életem történetei – Első ötven évemből című könyve anekdotikus gyűjtemény, melyeknek segítségével megismerhetjük egy önmagát „zakkant, álmodozó, önjelölt világmegváltóként” jellemző író megpróbáltatásokkal teli útját az önelfogadás felé.
Füst Milán azzal, hogy Störr nevében ad címet a regényének, egy olyan megfigyelői pozíciót foglal el, melyből, ha sikerül, a teljes folyamatra rá lehet látni. A könyv lassan nyolcvan éve tartó sikere, az, hogy mind a mai napig alkotók, művészek lépnek közel hozzá és próbálják a maguk nyelvén újramondani Störr és felesége történetét, azt mutatja, hogy Füstnek sikerült mindez.