2021. november 21., 08:15
Az 1958-ban indult, idén már a hatvannegyedik évfolyamát számláló, pécsi kötődésű Jelenkor a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb sajtóorgánuma. A havi rendszerességgel megjelenő lap állandó sárga borítójával és minőségi tartamával összetéveszthetetlen szereplője a folyóiratmezőnynek. Oldalszámozásában is klasszikus folyóirat, az idei tizenegyedik szám lapjai 1169-tól az 1357-ig tartanak. Szerkezetében is letisztult, szépirodalmat és kritikákat, tanulmányokat közöl, szerkesztősége pedig bizottságként működik Ágoston Zoltán főszerkesztő, Görföl Balázs főszerkesztő-helyettes és Mohácsi Balázs szerkesztő közreműködésével. A munkatársi kör nem tagozódik külön vers-, próza és egyéb szerkesztőkre, hanem a bizottság munkáját további szakemberek segítik, a megjelenéshez kapcsolódó döntéseket pedig a háromfős grémium hozza. A hajdan Tüskés Tibor, Szederkényi Ervin vagy épp Csordás Gábor főszerkesztésében működő lap (olyan munkatársakkal, mint például Bertók László, Csorba Győző vagy Parti Nagy Lajos) a 2021-es évfolyamban is őrzi a minőség iránti elkötelezettségét és azt, hogy pályakezdő és már ismert és elismert szerzőt egyaránt közöl. A lap a teljes kortárs magyar kultúra iránti érzékenységét is vállalja, ez utóbbinak elsősorban a lap online kiadása ad helyet. Itt, az online oldalon további fontos cikkek, sorozatok is találhatók, ez időben az egyik legizgalmasabb a Pécshez kötődő irodalmárokat bemutató portrésorozat, de azt is érdemes tudni, hogy minden új lapszám megjelenésekor olvasható egy szerkesztői ajánló. A 2021. év novemberi számát Ágoston Zoltán főszerkesztő ajánlja.
A lapszám nyitó írása egy interjú az idén hatvanöt éves Németh Gábor íróval, melyben a privát irodalomtörténet és a saját művekről szóló részek mellett a tulajdonképpen a világban bárhol megbújni képes különleges mondatok megtalálására irányuló szándékról van szó. „Elképesztő mondatok várnak mindenhol lesben, amelyeket még nem olvastunk el, alá vannak aknázva velük még a szakácskönyvek is” – mondja Németh egy 19. századi szakácskönyv egy mély értelmű (és nem főzéssel, étkezéssel kapcsolatos) félmondatára utalva. Alkalmas ez a megállapítás arra is, hogy ilyen figyelemmel kövessük azt, amit a lapszám a továbbiakban kínál.
A szépirodalmi rovatban előbb Kukorelly Endre Ó, alt, öreg, ős, régies címmel megjelent prózája olvasható, mely a címét és a szöveget illetően is egy nagyobb készülő mű részlete lehet. Érdekesség, hogy a Bárkában hasonló címmel megjelent írás versként volt jelölve, mindenesetre az olvasó több irodalmi lapban találkozhatott már a címmel. A különböző idősíkokat egymás mellé-fölé helyező eljárással készülő mű egyébként Kukorelly legutóbbi regényét is idézi. Még egy próza, Szalay Zoltán Sivatagi só című készülő regényének részletei olvashatók a rovatban, majd Krusovszky Dénes, Székely Szabolcs, Kulin Borbála, Nagy Márta Júlia és Galántai Zoltán versei. A rovatot egy különleges írás, a folyóirat online oldalán saját sorozattal rendelkező irodalomtörténész, Nagy Imre esszéje zárja, aki a százöt éve született Csorba Győző két versét elemzi abban az írásában, ami egyébként az idén első alkalommal megrendezett pécsi irodalmi fesztivál, a PécsLIT megnyitóján hangzott el.
A szépirodalmi rovatból külön is ajánlok egy szöveget, Székely Szabolcs új versét, és mindezt két okból teszem. Egyrészt a Rendszerváltás a Margit körúton nagyon jó vers. Épp harminc sorba sűrítve érzékletes képekkel egyszerre tud szólni arról, hogy hogyan tűnik illúziónak a (bármilyen)döntés szabadsága, milyen rálátni gyermekként a felnőttek világára, és mintegy mellékesen a rendszerváltás(ok)ról is képes állítani valamit. A sodró, a mondatokat egymásra torlódni engedő szövegfolyam hullámzása eközben képes elringatni, ezért is érdemes többször elolvasni, figyelni, részeket összevetni, azaz dolgozni a verssel. Másrészt a megjelenés ráirányíthatja a figyelmet a folyóirat-megjelenések fontosságára. A szerző, Székely Szabolcs ugyanis az első verseskötete után 16(!) évvel jelentetett meg kötetet (A beszélgetés története, Magvető, 2021) úgy, hogy az elmúlt években azért folyóiratokban, online kiadványokban publikált. Aki szeretné figyelemmel kísérni egy olyan szerző munkásságát, aki ritkán (nagyon ritkán) jelentkezik kötettel, azt éppen a folyóiratközlések biztatják, mint ahogy most engem is biztatnak: a szerző megvan, alkot, jelen van.
A kritika rovatban Mekis D. János Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok, Mohácsi Balázs Nagy Márta Júlia Elígért lány, Csondor Soma Székely Szabolcs A beszélgetés története, míg Márjánovics Diána Szalay Zoltán Senki háza című köteteiről írt recenziót, ami azt is mutatja, hogy a megjelenésben e tekintetben is van szerkesztői szándék, hiszen mind a négy recenzált szerző olvasható a már említett szépirodalmi rovatban. Hasonló szerkesztési elvek működnek más folyóiratokban, például az e helyen is elemzett Eső című lapnál.
Az eljárásnak köszönhetően az olvasó nemcsak az adott szerző egy, már megjelent könyvével kapcsolatban juthat információhoz, de tudása lehet a legutóbb megjelent kötet óta eltelt időben létrejött alkotásokról is, ahogy arról fentebb már szóltam.
A havonta megjelenő folyóiratok átlag oldalszámához képest nagy terjedelmű, kétszáz oldalas kiadvány egy olyan tematikus válogatással teljes, mely komoly világirodalmi kitekintést végez el. A Jelenkor a Waczław Felczak Alapítvány támogatásával egy hatalmas reprezentatív összeállítást közöl a kortárs lengyel riportirodalomról. A Lengyelországban komoly hagyományokkal rendelkező műfaj az elmúlt 10-15 évben vált a lengyel irodalomban meghatározóvá. Az összeállítás nyitó írásában Németh Orsolya tanulmánya segít általános képet alkotni a szövegek hátteréről, a riportirodalom mibenlétéről, de arról is, hogy az úgynevezett tényirodalom besorolása „mindig is nehézségekbe ütközött, hiszen az újságírás és a szépirodalom határmezsgyéjén létező szövegek mindkét kategóriába képesek beletartozni, miközben egyikbe sem sorolhatók egyértelműen. Mindenesetre maga a folyóirat állást foglal akkor, amikor irodalmi és művészeti folyóiratként közli a szövegeket a kiváló fordítók (a szövegeket válogatását is elvégző Németh Orsolya mellett Kocsis Adrienn, Mihályi Zsuzsa, Szatzker Helga és Pálfalvi Lajos) tolmácsolásában.
Azt is megtudjuk a bevezetésből, hogy az összeállításban szereplő írásokat elsősorban az „utazó riport kategóriájába lehet sorolni” ami a Lengyelországban mindig is erős útirajz-irodalom folytatásának is tekinthető. Ewa Winnicka Óvatosan felnyitom a koporsó fedelét című írásában a – magyarhoz arányaiban hasonlóan – nagy létszámú angliai lengyel kolónia életébe enged betekintést egy, az élethez szorosan hozzátartozó kérdés körüljárásával, történetesen arról szólva, hogy mi történik, ha a külhonban élő meghal. Magdalena Rittenhouse New York. Mannahattától a Ground Zeróig című írása egy nagyszerű kultúrtörténeti esszé, benne az amerikai nagyvárosi szegénységtörténettel, melynek bemutatásában szerepet játszik egy, a vakut feltaláló fotográfus és a későbbi amerikai elnök, Theodor Roosevelt. Ilona Wiśniewska Kísértetek című írása a Spitzbergák egykori orosz kolóniája életének megmaradt emlékeiről ír, Joanna Czeczott egy, kevesek által ismert, mára már szinte teljesen kihalt nép, a vótok (és velük együtt más kis népek) elmúlt százéves történetétét írja meg. Ez utóbbi írás párja Mateusz Marczewski Fehéroroszország kerek tavai című szövege, mely a belorusz nép kulturális (és egyéb) önállósági küzdelmeiről szól. Witold Szabłowski írása Bulgáriába, Iza Klementowska Salazar elnök Portugáliájába, egészen pontosan magába, az elnök személyes, sokak által nem ismert világába kalauzolja olvasóit. Megrázó olvasmány Maciej Wasielewski riportja a brit birodalom központjától legtávolabbra (12 ezer kilométerre) eső részén, a csendes-óceáni Pitcairn-szigetén (itt kötöttek ki annak idején a Bounty nevű hajó lázadói) és az ott történtekről. Hasonlóan felkavaró szöveg Andrzej Muszyński írása, aki egy olyan ember életútját rajzolja meg, aki tevékeny részes volt egy népirtásban (Kambodzsa) Az utolsó szöveg Mateusz Janiszewskié, akinek portréjából egy humanitárius segítőként dolgozó orvost ismerhetünk meg. A blokkot Przemysław Czapliński Egy irányadó műfaj (A lengyel riport a XX–XXI. század fordulóján) című nagy tanulmánya zárja, melynek végső konklúziója többek között az, hogy a „riportirodalom jóval többet is adott, mint hogy bemutatta a társadalmi világokat, és a megértésük tudományát. Felfedezte ugyanis, hogy hogy a tényszerűség – ami a riport állítólagos célja – a valóságot képző rengeteg féle rendszer eredménye. Így a tények elrendezésében, véglegességében nyilvánul meg a riport feladata.”
A Jelenkor online oldalán az elmúlt évek lapszámai érhetők el pdf-formátumban, a legújabb lapszámokból pedig ízelítőt közölnek. Az októberi Jelenkorból már több írás is elérhető az oldalon, a legfrissebb, novemberi számból pedig Németh Orsolya fentebb idézett, a lengyel riportirodalomról szóló bevezető írásából olvasható máris egy nagyobb részlet.
