Gerencsér Anna Az ajtó másik oldalán című debütkötete tele van tökéletes mondatokkal. Feltéve persze, hogy létezik tökéletes mondat. Mert a tökéletes mondat, ha van, elsősorban azt mutatja meg, „hogy az élet mindig több, mint amennyit leírhatnak róla” (Darvasi). Ez utóbbit hajlamos elvárni az olvasó egy szépirodalmi műtől. Ehhez még azt is hozzáteszem, gyakran olvasó, aki vagyok, hogy olyat is mutat a jó szöveg, amit eszem ágában sem volna sem olvasni, még kevésbé tudni. Gerencsér Anna kötete ekképp számomra mindkettőt megvalósítja.
Egyfelől tele van jó szöveggel. Tizenhét (ez is milyen tökéletes, príma szám!) simára csiszolt, gördülékeny, professzionális novella, sok helyen lírai érzékenységű mondatok (A gyógyítás angyala című evangélium-parafrázis), jól adagolt feszültség (a Szürke vonalak látszólag semmiségekkel operáló, vér és tragédia nélkül is félelmetes szövege), élesen látszódó karakterek, kellő mennyiségű humor (az egyetlen nagy geg aprólékos kibontására épülő A szomszédaim szeretik egymást), benne szintén kellő mennyiségben sötét humor) és remek zárlatok. Gerencsér Anna úgy ír, mintha világ életében ezt csinálta volna (egy interjúból megtudható, hogy egyébként igen, nagyjából világ életében ezt csinálta), és nem úgy, mint az a pályakezdő, aki többféle hangon próbál megszólalni. A kötet – bár nyilván válogatás – nagyon egységes, egyenletesen erős.
A szövegek jelentős része mítosz, a továbbadás, a megismertetés igényével fellépő mese. A kötet erősségét pedig többek közt az adja, hogy azokon a helyeken, ahol jelentkeznek hiányosságok, problémák, mégis élményszerű, jól olvasható a szöveg.
Például ott, hogy meglehetősen sok a tantörténet a kötetben. Ezek nem kimódoltak, tanulságokat torkon lenyomni akarók (ezért kellően szájbarágósak), bár bizonyos helyeken majdnem elindulnak ilyen irányba. Az Angyalcsinálók című novellában, ahol tragikus anyasorsok egymásra vetítését végzi el a szerző, ezzel a zárlattal találkozunk: „Azt azonban mindketten hallják, ahogy odafenn halkan suhognak a parányi szárnyak.” A szöveg szerencséje, hogy nem folytatódik, mert a parányi szárnyak halk suhogása coelhó-i folytatást sejtet. (E helyütt – feltételezem – meg kell említeni a remek szerkesztői munkát, gondolva azt, hogy szerkesztői arányérzék segítette a szerzőt a véglegesítésben.) A macskás hölgy balladájában megismert történet végét már az első mondatok alapján valószínűsíteni lehet, ez gyengesége a szövegnek, ugyanakkor az is igaz, hogy ettől függetlenül a leírások, a fokozódó feszültség, egy életút megismert részletei kárpótolják az olvasót azért, hogy egy könnyen megjósolható zárlatot kap.
A kötet címadó novellája több szempontból is mesterszöveg. Egy jól érzékelhető főmotívummal, a tükörrel, gyermekfőhős elbeszélővel, aki egyrészt kellően kíváncsi és bátor, másrészt sok, talán felnőtt fejjel jelentéktelennek gondolható részletet figyel és jegyez meg. A „polgári lakásban” lévő, sehová sem nyíló ajtó mögött (az ajtón nem világító ablak, hanem tükör van) az elbeszélő egy másik világot fedez fel, ahol egy vele egyidős kislánnyal ismerkedik meg, beszélgetéseikből pedig felsejlik egy régi tragédia. És mivel minden tükröződik (az elbeszélő kisfiúnak bátyja és húga van, a múltbeli tragédiában egy háromgyerekes család szerepel) az, hogy az ajtónak másik oldala is van, azt is jelzi: a valóság több az érzékelhetőnél. Az egész kötetre is igaz, hogy Gerencsér Anna történetei (és leírásai!) a hétköznapi/tapasztalható mögöttit (mellettit) mutatják be, ettől is izgalmasak. Elhiszem neki, hogy van másik oldal, még ha engem sokkal jobban érdekel is az innenső.
Végül egy személyes érv. A kötetben szintén erősen jelen lévő misztika engem mint olvasót tett próbára, egyszerűen azért, mert önszántamból sosem olvasok fantasyt. (Arról már csak alig ejtek szót, hogy a kortárs magyar irodalom nem is ismer el novelláskötetet említésre méltónak, ha nincs benne legalább egy „füstölgő roncsos-emberiségkipusztult-fegyvereskonfliktusos" dehumanizálódó világot leíró disztópia. Természetesen Gerencsér kötetében is van, és számomra unalmas, de mint szöveg remek.) Érdektelen, hogy ez miért van, a kritika nem rólam szól, hanem erről a kitűnő kötetről, magamat csak azért hozom szóba, mert Gerencsér Anna írástechnikája, felvetései és lezárásai meggyőztek arról, hogy lehet egy fantasy jó. Továbbra sem keresem majd a kapcsolatot ilyen típusú írásokkal, de Gerencsér Anna szövegeire oda fogok figyelni. Azt sem bánom, ha sci-fi-regény lesz, csak úgy írja meg, ahogy most ír.
Gerencsér Anna: Az ajtó másik oldalán, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2020
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan
Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.
Thomas Larringen (a regény egyik kulcsszereplője) rajongója lettem, sajnos spoilermentesen ezt nem tudom megindokolni, de talán azért, mert leginkább vele tudtam azonosulni. Az írói válság átültetése az írással foglalkozó karakterek révén régi önkifejezési módszer, itt mégis őszintébbnek hat a megszokottnál, talán azért, mert valahol ott tartok az életemben, mint hősünk.