Mágikus vonások. Festészet és irodalom összhangja Szentandrássy István művészetében című kiállítás nyílt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.
Új kiállítótérben, újfajta megközelítéssel kerülnek az érdeklődés középpontjába Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képei a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának aulájában ezen az új koncepciójú kiállításon. A két éve elhunyt Szentandrássy Istvánt a roma kultúra és festészet kiemelkedő alkotójaként tartjuk számon, a 47 festményből és 77 grafikából áll hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum 2021-ben vásárolta meg a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) számára a tudományos feldolgozás és kiállításokon történő bemutatás céljából. Ennek megfelelően, az elmúlt időszakban több helyen is megtekinthető volt a képanyag. A MANK kiállítási programjában szerepel a cigány alkotók munkáinak minél szélesebb körű bemutatása, Szentandrássy képeinek vándorkiállítása is ezt a célt szolgálja.
A MANK kortárs közösséget épít. Ennek a közösségépítésnek lett most tagja a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológiai Tanszéke, Dr. Beck Zoltán és Dr. Cserti Csapó Tibor közreműködésében. Ehhez kapcsolódóan megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott Choli Daróczi József munkásságát bemutató Isten homorú arcán című vándorkiállítás is, a képeken a két nyelv és kultúra szeretetéről olvashatunk: „A magyar nyelv és kultúra mint a mindennapi kenyerem szó szerinti szeretete...engem hozott létre”- olvashatjuk Choli Daróczi József sokatmondó idézetét a főcím alatt. Szintén ehhez kapcsolódóan, az egyetem aulája fölötti emeleten tekinthető meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések programjához kapcsolódó Láss mögé! című fotókiállítás, amely Magyarország 300 leghátrányosabb települése közül Csenyétét mutatja be.
Szentandrássy képein az irodalom és képzőművészet összefonódása nemcsak a képi elbeszélés szempontjából érdekes. A hagyaték a cigány irodalom indulására és kortárs jelenlétére is ráirányítja a figyelmet, kontinuitásában látva az 1970-s évektől datált jelképes indulást Bari Károly első verseskötetével, az említett Choli Daróczi József műfordításaival. Később Balogh Attila, Burai Katalin, Kovács József, Lajkó Lakatos József vagy Szepesi József munkássága mind hozzájárult ahhoz, hogy életművük befogadása révén próbáljuk meg kitölteni a megszólalás napjainkig üres helyeit.
Muszka Sándor a Szégyen című kötetével megelőlegezett egy olyan verspoétikát, amely a maga nemes egyszerűségével az ember materiális voltát hivatott feltárni. Az efféle létről való megszólalás még bekeretezhetőnek tűnik, hiszen a történetek, bár nem függetlenek a külvilágtól, lényegük a bezárt térben válik értelmezhetővé...
Számomra a Belgrádi Kör tagjaként vált ismertté a dramaturg Đorđe Lebović neve és személye, aki azon értelmiségi csoport tagja volt, amely a kilencvenes évek balkáni, nacionalista őrületének kezdetén is a józanságot hirdette. Az eszement nacionalizmus eluralkodását már nem várta ki, 1992-ben elhagyta az országot, 2000-ben visszatért, de élete nagy regényét az emigrációban, majd hazatérte után is, haláláig folytatta.
Aztán a Csipkerózsikákat még a megjelenése évében megvettem, de csak négy évvel később olvastam el. Nem motivált a könyv műfaja, sem az, hogy King az egyik fiával, Owen Kinggel közösen írta. Owentől ugyanis ezen a társszerzői munkán kívül egyebet még nem olvastam, így sejtésem sem lehetett arról, hogy a hétszáznál több oldalas szövegmonstrumból melyik rész, melyik motívum tulajdonítható az apának, és melyik a fiának.
Ahogy az a magyar irodalmi folyóirat világában általános, a Forrás is elsősorban a szűkebb haza, esetükben Kecskemét, illetve Bács-Kiskun megye művészeti-kulturális életére figyel, de országos és természetesen határon túli kitekintéssel. A legújabb, márciusi lapszám is ezt bizonyítja.
Mi az abszolút hatalom, meddig mehet el a hatalom aktuális birtokosa, aki maga is függ egy fölötte lévő hatalomtól. Mindenki szem a láncban… És ez a legbonyolultabb: mert ütközik és keveredik egymással a kötelességtudat, a vakhit, a hűség, a szolgálat, az elkötelezettség, a hit, a remény és a félelem.
Az irodalomban jelen lévő diskurzus a testről egyre erőteljesebb. A titokzatosságba merülő test rengeteg szépirodalmi mű ihletforrásává vált. Fehér Csenge fiatal írónő A kibomló test című debütkötetében különleges elbeszélésmódot választ eme testkép ábrázolására.
Jó prózáról akkor beszélhetünk, ha a történet mondatról mondatra szervesen épül fel, ha olvasás közben úgy érezzük, minden mondat egyetlen lehetséges folytatása az előzőnek, és mindegyik előbbre viszi a történetet. Regős Mátyás kisregényében jórészt ilyen mondatszerelvényeken utazunk Erdős Vili, egy érzékeny, fiatal fiú lelkivilágába.
A szerelem életünk központi témája. A társkeresés és a válás is. Meg a különböző emberi kapcsolatok, amelyek útvesztőjében bizony sokszor eltévedünk. Pedig ott keressük egymást, ebben a labirintusban, csak többnyire vagy helytelenül, vagy eredménytelenül. Ma már a virtuális tér is sok lehetőséget biztosít az ismerkedésre, párkereső platformok tömege nyújt reményt a magányosok számára – hogy aztán rendszerint onnan is további csalódásokkal forduljunk el.
A Bukolikatájban című verseskötet Borbély Szilárd 2009 és 2013 között írt verseinek posztumusz gyűjteménye, amelynek anyagát a számítógépes hagyaték képezte. Az esztétikus kiállítású könyv méltó lezárása egy komoly és mély költői-írói pályának. Nagy hang- és stílusváltással nem szembesülünk az olvasásakor, csak kisebb elmozdulásokkal, amelyek megsejtetik, hogy esetleg merre tartott volna tovább az életmű.