Mágikus vonások. Festészet és irodalom összhangja Szentandrássy István művészetében című kiállítás nyílt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.
Új kiállítótérben, újfajta megközelítéssel kerülnek az érdeklődés középpontjába Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képei a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának aulájában ezen az új koncepciójú kiállításon. A két éve elhunyt Szentandrássy Istvánt a roma kultúra és festészet kiemelkedő alkotójaként tartjuk számon, a 47 festményből és 77 grafikából áll hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum 2021-ben vásárolta meg a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) számára a tudományos feldolgozás és kiállításokon történő bemutatás céljából. Ennek megfelelően, az elmúlt időszakban több helyen is megtekinthető volt a képanyag. A MANK kiállítási programjában szerepel a cigány alkotók munkáinak minél szélesebb körű bemutatása, Szentandrássy képeinek vándorkiállítása is ezt a célt szolgálja.
A MANK kortárs közösséget épít. Ennek a közösségépítésnek lett most tagja a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológiai Tanszéke, Dr. Beck Zoltán és Dr. Cserti Csapó Tibor közreműködésében. Ehhez kapcsolódóan megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott Choli Daróczi József munkásságát bemutató Isten homorú arcán című vándorkiállítás is, a képeken a két nyelv és kultúra szeretetéről olvashatunk: „A magyar nyelv és kultúra mint a mindennapi kenyerem szó szerinti szeretete...engem hozott létre”- olvashatjuk Choli Daróczi József sokatmondó idézetét a főcím alatt. Szintén ehhez kapcsolódóan, az egyetem aulája fölötti emeleten tekinthető meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések programjához kapcsolódó Láss mögé! című fotókiállítás, amely Magyarország 300 leghátrányosabb települése közül Csenyétét mutatja be.
Szentandrássy képein az irodalom és képzőművészet összefonódása nemcsak a képi elbeszélés szempontjából érdekes. A hagyaték a cigány irodalom indulására és kortárs jelenlétére is ráirányítja a figyelmet, kontinuitásában látva az 1970-s évektől datált jelképes indulást Bari Károly első verseskötetével, az említett Choli Daróczi József műfordításaival. Később Balogh Attila, Burai Katalin, Kovács József, Lajkó Lakatos József vagy Szepesi József munkássága mind hozzájárult ahhoz, hogy életművük befogadása révén próbáljuk meg kitölteni a megszólalás napjainkig üres helyeit.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.