Ha vannak a történelmünkben rendhagyó korszakok, lenniük kell rendhagyó személyiségeknek, akikről az élettörténetük és munkásságuk köré épülő kultuszuk révén megemlékezünk. Az emlékezés gesztusában mindig ott van az én, aki felfedezi ezt a világot, megismeri azokat az értékeket, amelyekkel egy adott idő távlatából könnyen és biztonsággal tud azonosulni. Petőfi Sándor életműve kivételes helyet foglal el a magyar irodalomban, hiszen ez a megkülönböztetett figyelem lényegében már az 1848-as szabadságharc időszaka óta megilleti, és új arcát mutatja számunkra ma is, közel 200 évvel a halála után.
Ennek a jelentőségét felismerni óriási lehetőség, az időszerűben egyetemes üzenetet kell tudnunk megfogalmazni. Mikor jelenvalóvá igyekszünk tenni Petőfit, úgy kell behoznunk a köztudatba, hogy tudjuk: mindig is ott volt. Ebből a kettőség adta lehetőségből indult ki Demeter Szilárd, aki a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójaként a bicententenárium keretében Petőfi összes műveinek az újrakiadása mellett döntött. Bús Balázs, a Nemzeti Kultúrális Alap alelnökének finanszírozásával, a Gyurgyák Jánossal való együttműködés eredményeképpen jelent meg az Osiris Klasszikusok sorozatában Petőfi összes művei. 1896 óta először van rá példa, hogy ilyen átfogó kiadvány napvilágot lásson, amely az opussal egy időben a kortárs recepció szempontjain alapuló tanulmánygyűjteményt tesz elérhetővé az olvasó számára. Egy virtuális magyar irodalomtörténet jön létre így, amelyben szerepet kapnak közvetve mindazon szerzők, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a két évszázad során Petőfivel. Ez azért is fontos, mivel, miként a neves Petőfi kutató, Margócsy István kiemelte, Petőfi 150 éve benne van az irodalmi közbeszédben, ezért az hisszük, mindent tudunk róla. Ezek az értelmezések azonban nem összeegyzetethetőek a kanonikus Petőfi képpel, ezért kell új értelmezést nyújtani, és kiemelni azokat a tulajdonságokat, amelyek ma is korszerűvé és az irodalmi élet egyik legnagyobb kiválóságáva teszik őt. Ennek legjobb módja, ha a sztereotópiák helyett a művei révén közelítünk hozzá.
A sajtótájékoztatón ezúttal nyolc könyvet mutattak be, ezek részei a reformkorral foglalkozó további kiadványoknak, gyűjteményes köteteknek.
A könyvek kiadása mellett a bicentenáriumhoz kapcsolódik a Magyar Géniusz programsorozat, elindult egy vándorkiállítás Kecskeméten, továbbá folytatódik az irodalmi emlékházak és emlékhelyek felújítása. Demeter Szilárd főigazgató a PIM megújtását is az emlékévhez kapcsolta; a belső kiállító terek innovációja mellett sor kerül az állandó kiállítás megújítására, és ehhez kapcsolódóan tervezik a korszak művészettörténetének, valamint az ELTE Kutatási Hálózata révén egy tudománynépszerűsítő sorozatnak a kiadását is.
A Petőfi sorozat révén ennek a radikálisan megszakadt költői életműnek a változásait, formálódását követhetjük végig, az irodalomtörténeti elemzések segítségével pedig rálátásunk lehet arra, miként alakult a megítélése, hányszor és hogyan változtatott hangot, hogyan befolyásolta a politikai agitáció a költészetét, és nem utolsó sorban újfajta rálátásunk lehet arra is, miként kísérte őt a szerelemben méltó partnere, Szendrey Júlia.
Távlati szempontból, a reformkor kultúrtörténetének a megismerésével átérezhetjük annak a felelőségét, hogy mit jelent számunkra az, hogy mi vagyunk a saját kortársaink.
Mitől világít a szentjánosbogár? Mi az összefüggés Szent László pénze és az őslénytan közt? Miért hívják halálmadárnak a kuvikot? Mi a Kárpátok sárkánya? Mire használható a galagonya? Milyen állatot hívnak krampusznak a csilizköziek? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphat választ a kíváncsi olvasó Csicsay Alajos Útjelzők az élők és élettelenek rengetegében című kötete lapjain.
Kozma Attilát nem kell bemutatni. Csak azoknak, akik nem ismerik. Szerencsére sokan meg akarják ismerni. Azok közül is, akik ismerik. Színész ő, akinek darabról darabra meg kell újulnia, és egyben székely stand-upos (székely felállós nyeletlenkedéses), aki az Open Stage csapat tagjaként már nagyon rég letette névjegyét az asztalra. És most belevágott a kacagtatós, írott irodalomba is.
A csíkszeredai költő legújabb verseskötetében az apa és fia, szélesebb körben a közeli rokonság viszonyát tárgyalja, mutatja be. Nem is akárhogyan: a kötet ugyan prózaversekből áll, ám Borsodinak sikerül olyképpen használnia a műfajt, hogy abból már-már olyan regény születik, amely egy egész világot mutat be.
Sántha Attila Ágtól ágig című kötete éjjeliszekrény-könyv, még ha nem is esti mese és nem szórakoztató irodalom. Szívesen veszi kezébe az olvasó, hogy újra meg újra fellapozza. Akár egy fotóalbumot a vendégségben, amikor unatkozunk, és észrevesszük, hogy ott hever hívogatón az asztalon: és mindenki fellélegezhet, nem lesz kínos csönd, hisz a képek emlékeket hívnak elő.
„A »szenvedés« azonos a »történelemmel«. Ezt az azonosítást megfigyelhetjük ma is Európa paraszti kultúráiban” – idézi Sántha Attila mottóként az Ágtól ágig című kötetében Mircea Eliadét. A román gondolkodó életében még létezett a hagyományos értelemben vett falu, mára már a hatalmas tudást őrző paraszti kultúra kikopott a nyugatiasodó társadalmakból. Sántha verseiben ez a letűnt világ kel életre.
Az emberi test működése megkérdőjelezhetetlenül kiszámíthatatlan. Többek között az utóbbi évek folyamán a test- és énkép széttöredezettségének tovább bomlása is a bizonytalanság növekedését eredményezte. Szabó Fanni első könyve, a Paraszomnia egy egyedi testnyelvet formált meg kötetnyi versgyűjteményének létrehozása során, amely egyszerre hívja fel a figyelmet a test és a nyelv kapcsolatára, ugyanakkor a nyelv materialitását is különböző megoldásokkal kapcsolja össze a testi funkciókkal.
Manapság, ha inspirálódni szeretne az ember, vagy épp különböző életutakra kíváncsi, akkor az életrajzi jellegű írásokon kívül nem sok választása van. Pedig az interjúnál keresve sem találhatnánk jobb műfajt e tekintetben. Hiszen egy interjúban máshogy szólal meg az ember: ott konkrét kérdésekkel szembesül, amelyekre válaszolnia kell, így a beszélgetés ívét nem ő alakítja. Ezzel pedig lekerül róla egyfajta teher, minek köszönhetően csupán egyetlen dolga marad: mesélni.
A Forum Könyvkiadó Intézet legújabb kiadványaként igényes kidolgozású képzőművészeti albumot vehet kézbe az olvasó, mely kötetben Kucor Tamara, a szabadkai Kortárs Galéria kurátora a fiatalon elhunyt Vinkler Imre szabadkai festőművész alkotói munkásságát dolgozza fel.
A titkokkal teli világunkban nincsenek pontosra kimért igazságok, csak tényekből szőtt paraméterek, amelyek lehetővé teszik a viszonyítást, az igazság és a hazugság, a valóság és a képzelet fogalmainak között. Az ellentétpárok egyes tagjainak létrejöttét mindig előfeltételezi a másik, tehát egy végtelen körbe futunk bele. Gerencsér Anna Az ajtó másik oldalán című debütkötete elrugaszkodik a valóságtól, mindezt pedig csak úgy tudja jól megcsinálni – s meg kell hagyni, jól csinálja – ha tisztában van azzal, mi is az igazság.
Nemrég jelent meg Bettes István legújabb verseskötete Aranygyűrű címmel. Bár a kötet verseskötetként olvasható: a szövegeknek van egyfajta ritmikájuk, azonban a tördelésen kívül el tudunk ezektől vonatkoztatni. Ezzel kapcsolatosan, végig az olvasás során, sokkal inkább az az érzése lehet az olvasónak, hogy az ismert szentek életútját olvashatjuk rövidebb, ugyanakkor egyszerűbb formában.