Gazda Józsefet mindig is a „megélt történelem” izgatta, az, hogy miként hatnak nagypolitikai események az egyén életére. A két könyv voltaképpen ennek a szemléletnek a lecsapódása: azt látjuk, hogyan töri kettőbe Trianon, majd a kommunizmus, majd a virulens magyarellenesség emberek életét, hogyan próbálnak túllépni és megmaradni ilyen körülmények között.
A XX. század, ahogy megéltük-ben 360-380 személy (pontos számot nem tudok mondani, egy idő után feladtam) mondja el történeteit. Gazda 1970-től kezdett hangfelvételeket készíteni, ám utána nemcsak visszaadta a szöveget (értőn: a nyelvjárási különbségeket, a beszélők szófordulatait híven megőrizve), hanem kontextusba is helyezte azokat, méghozzá mások visszaemlékezéseinek környezetébe. A lejegyzett szövegeket, annak részeit ugyanis témák szerint csoportosítja, így egyszerre sok szemszögből láthatjuk az eseményeket. Az eredmény nem marad el: például a Fogolytáborok, haláltáborok című írás döbbenetes képét nyújtja az erdélyi magyarság második világháború utáni meghurcolásának. (Hadd jegyezzem meg, hogy ezzel műfajt teremtett, Balázs Lajos Cérna és tű. A paraszti világ szerelmi eposza című kötete ugyanezt a technikát alkalmazza nagy sikerrel.)
A Miért is éltem? – A kor karmai között ezek után azt dolgozza fel, hogyan élte (meg) maga a szerző az életét. Élettörténet, de benne van az egész erdélyi értelmiség rajza: hogyan próbálnak egyesek ellenállni az embertelenségnek, hogyan alkudnak meg mások, újabb egyesek pedig hogyan válnak csatlósokká. (Milyen szerencse, hogy akkor még papíron leveleztek az emberek! Így a szerző előveszi a régi leveleket, és azokból idézve teremti meg a korhangulatot.) Ott gomolyog előttünk egy díszes/dísztelen társaság, a háttérben pedig a titkosrendőrség húzogatja a szálakat, próbál beavatkozni mindenki életébe. Ha nem olvasnánk, el sem hinnénk (és az utódok el sem tudnák képzelni), hogy egy társadalmi berendezkedés ennyire meghatározhatta az emberek hétköznapjait. Ezért is van szükségünk Gazda Józsefre, Gazda Józsefekre; kellenek ugyanis az emlékeztetők, az emlékezők ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg az embertelenségek.
Gazda József: A XX. század, ahogy megéltük. Székely Könyvtár 98. Hargita Kiadóhivatal, Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2021
Gazda József: Miért is éltem? – A kor karmai között. Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.