Sántha Attila: Cérna és tű, avagy tő s cerna

2020. december 04., 07:12

Nehéz olyan könyvről írni, amelyhez a szerző maga csatol olyan tanulmányt, amely egyben elemzi is azt. Balázs Lajos néprajzkutató márpedig ilyesmit vitt véghez a Cérna és tű. A paraszti világ szerelmi eposza című kötetében: letett az asztalra egy hihetetlenül sokrétű, a női lelket minden irányból kielemző mélyinterjú-folyamot, és az előszóban be is jelölte (helyesen, precízen) annak helyét irodalmunkban. Balázs szerint a könyv egy magyar (székely), női Kalevala, amely visszaadja népünk hatalmas tapasztalati tudását, életszemléletét. Igaza van.

A szerzőről bizonyára már sokan halottak, kivált a híres Szerelempatak című film után, amely az ő Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson című könyve nyomán készült. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy nagyjából egész életét a négy emberi sorsfordító – születés, párválasztás, nemiség és halál – szokásvilágának vizsgálatára tette fel. Miután pedig minden feltárhatót feltárt ezeken a területeken, arra gondolt, hogy a több mint 300 adatközlővel készített mélyinterjúkból egyetlen könyvet gyúr össze – így született meg e kötet.

Egyetlen, sok-sok asszonyból összegyúrt karakter mesél világunk nagy mozgatóerejéről, a szexualitásról. A főhős egy parasztasszony, „fiatal is, idős is, özvegy is, elvált is, egyedül élő is, de nem félisten, (…) mint az eposzok hősei”. Szereti a szexet, utálja is, férfi faló az egyik pillanatban, a másikban frigid, és közben folyamatosan megküzd azért, hogy emberhez méltó, jó élete legyen a párkapcsolatban.

Mi most ragadjunk le az egyik beszélgetésnél, amely azt járja körül, hogy „azok es béfűzték a cérnát a tű fokába”. Azoknak, akik nem értik/értették e szófordulatot (mint például én sem), elmondom, arról van szó, hogyan jut el a leány s a legény a közösülésig (amit az idézett metafora próbál viccesen elmondani). A szexről való beszéd fontosságát a mélyinterjú alanya így világítja meg: „annyit nem imádkozunk, s egyéb dolgainkról sem beszélünk annyit, mint erről”. Ahány megszólaló, annyi vélemény, az egyik szerint közben csillagokat lát az ember, a másik szerint zsarnokság, a harmadik szerint szerelem vagy szeretet kell hozzá, anélkül olyan, mint a pityóka só nélkül. Egy újabb megszólaló szerint „a közösülés az élethez tartozik. Mint a házasság, a halál s a születés. Há nem es beszéd! De hát anélkül nem tudunk megszületni s létezni. A békesség es helyreáll egy jóízű közösüléssel. Az egy olyan orvosság, ami mindenre jó”.

A könyv mélységes mélységekbe és magasságokba visz minket, árnyalva minden lehetséges nézőpontot. Csupán a használt nyelvezet esetében vannak fenntartásaim, mert néha olyan szavak csúsznak be, amelyek nem hitelesek számomra (mint az előbbi idézetben a közösülés szó). Lehet ugyan, hogy az adatközlő a gyűjtőre való tekintettel így mondja, ám nincs élő parasztember, aki ezt a szót a szájára venné normális beszédben (merthogy van annak az aktusnak normális neve, ami b-vel kezdődik).

Nagy a gyanúm, hogy maga a címbe (Cérna és tű) emelt metafora „belefűzték a cérnát a tű fokába” formája sem használatos. Mikor ugyanis kérdeztem 88 éves, fele életét falun leélő édesanyámtól, mit jelent ez, nem tudta. Mikor viszont úgy kérdeztem, ismeri-e, ha „belefokozzák a tőbe a cernát”, így válaszolt: „nagyanyám s Ágnisné a padon egyfolytában erről beszéltek”. Székelyföldön ugyanis mindenfelé, még Csíkszentdomokoson is, ahol Balázs Lajos a mélyinterjúkat készítette, nem beléfűzik, hanem beléfokozzák a cernát (cérnát) a tőbe (tűbe). A tű fokát meg sem említik, mert az már benne van a beléfokozásban.

(Nem tartozik szorosan a könyvhöz, csupán annyiban, hogy innen indult a gondolatmenetem: a fokoz szavunk az etimológiai szótárak szerint is a fok ’tű foka’ szóból van képezve, épp csak a magyarázat hiányzik hozzá, miként is jön össze a két jelentés. Hát így, kéremszépen: aki beléfokozza tőbe a cernát, az fokozatosan, egyre gyorsuló mozgással jut el a csúcsra.)

 

Balázs Lajos: Cérna és tű. A paraszti világ szerelmi eposza. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)