A festmények megértéséhez fel kell nőni. Sokszor hallottam ezt a mondatot, főként a nagymamámtól, aki imádott fiatal korában kiállításokon részt venni. Sosem értettem kisgyerekként, hogy ugyan miért is kellene nekem ahhoz nagyra nőni, hogy megértsem: van egy bácsi és egy néni a vásznon. Színesek vagy éppen fekete-fehérek. Néha gyümölcsöket látunk, máskor pedig maszatokat, amik biztosan véletlen kerültek oda. Anton Molnar Egyszerre minden című kiállítása ráébresztett arra, hogy bizony azoknak a maszatoknak látszó foltoknak is van jelentésük.
Anton Molnar, azaz Molnár Antal 1957-ben született Budapesten, 1983-ban diplomázott festőművészként a Képzőművészeti Főiskolán. 1988-ban családjával együtt Franciaországba költözött.
A művész első képe Latabár Kálmánt ábrázolja, háromévesen festette, miután látta őt egy szilveszteri műsorban szteppelni. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után lemezborítókat tervezett többek között Szörényi Leventének, Bródy Jánosnak, Fenyő Miklósnak, Szikora Róbertnek és a KFT zenekarnak. Fotózta Tina Turnert és a Dire Straits együttest budapesti koncertjükön. A művészeti alapítványok tulajdonában, híres magángyűjteményekben – többek között Cindy Crawford és Jacques Chirac volt francia elnök tulajdonában – láthatók művei.
A Franciaországban élő magyar festőművész kiállítása több szempontból is különleges: a tárlat túlmutat a külföldön készült alkotásain, ugyanis bemutatja a művész gyermek- és ifjúkori alkotásait is. A kiállított olajképek azonban az elmúlt egy évben készültek. Alkotásaiban főként azon látomásait próbálja közvetíteni, amelyek a kultúrák és impressziók keveredésére reflektálnak. A kiállítás kurátura, Rockenbauer Zoltán művészettörténész a megnyitón tartott beszédében kiemelte, hogy bár Anton Molnár munkásságát sokan a hiperrealizmushoz, valamint a pop-arthoz kapcsolják, művészetében a barokk, a manierizmus, illetve az impresszionizmus is jelen van.
A kiállításon többek között olyan portré- és olajfestmények tekinthetőek meg, amelyről a XXI. századi street art juthat eszükbe a látogatóknak. És bár ezen festményei bejárták már a világot, számomra mégis a gyermekkorából származó rajzok lettek a tárlat legérdekesebb alkotásai. Anton Molnarnak már gyermekként olyan látásmódja volt, amelynek köszönhetően rendkívüli módon képes volt visszaadni akkori gondolati és érzelmi világát. Talán mégsem igaz az, hogy a festmények megértéséhez fel kell nőni?
A tárlat szeptember 14-ig megtekinthető a Pesti Vigadóban.
A jólét kényszeres reprezentálása, vásárlásban való versenyzés, túlhajszolt szülők, a családi szerepek felborulása, korai szexualitás, a pálya- és párválasztás, az otthonról való elköltözés krízise, eltitkolt múlt, szegénység, leszakadtság, a digitális világhoz való felzárkózás kényszere – ezeket a témákat járta körül a Homemade.
A bibliai Ábel a világ első pásztora volt, Tamási Áron Ábele pedig erdélyi fiú, aki idegen országokban is szerencsét próbál. A két karakter ötvözéséből áll elénk Lakatos Mihály Súlyos ügyek című tárcakötetének hőse. A könyvben lévő tárcák, társadalomparódiák a világban észlelhető problémák rövid, összefoglaló gyűjteményét adják.
Lakatos Mihály tárcanovellái rávezetnek arra, hogy hálás legyek azokért a dolgokért, amelyek látszólag maguktól értetődők. A kötet címe aligha lehetne egyszerűbb és találóbb: a szövegek olyan negatív folyamatokra világítanak rá, amelyek ellen sok esetben képtelenek vagyunk bármit is tenni.
„Abban az épületben vagyunk, ahol a bűvös kocka megszületett – igaz, nem ebben az úri részében történt ez, hanem az alagsorában. Ott voltak a műhelyek korlátozott lehetőségekkel” – mondta Rubik Ernő A mi kockánk című könyvének tegnapi bemutatóján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriumában. "A Kocka csak arra várt, hogy felfedezzék, és történetesen én voltam az a szerencsés, aki rábukkant" – írja a Libri Kiadó gondozásában magyarul is megjelent könyvében.
Most a szolnoki Reptár fedett kiállítóterében – a Krakkói Lengyel Repülési Múzeum kölcsönzésében – egymás mellett csodálhatjuk meg a második világháború két legismertebb vadászrepülőjét, a brit gyártmányú Spitfire-t (pontosabban egy ’44-es Supermarine Spitfire LF Mk. XVI E AU–Y-t, amely példány szerepelt az Angliai csata című filmben is) és egy Messerschmitt Bf–109 G-t.
„Ez egy szomorú könyv, mert az életről szól” – így a szerző, és ezzel nem perelhet az olvasó. De, teszem hozzá, nem kell félni, mert ez egy elviselhető szomorúság, ami garantáltan nem taszít depresszióba. Sokkal inkább elgondolkodtat és üzen. Bár – meglehet, nem vagyunk sem kezdő, sem haladó, sem leendő cukorbetegek – halandókként nem feledhetjük: a pácban mind benne vagyunk.
A hétköznapi csodák élhető és szerethető, olykor pedig gyűlölhető világa ez a debütkötet, amely néhol kicsit mágikusan, máshol humorosan, máshol meg szórakoztatóan szólítja meg olvasóját. Bátor vállalkozás ugyanakkor százhatvan oldal tárcanovella, ami azt jelenti, hogy szerzőjük mondani is akar valamit, nem csak egyszerűen megmutatkozni vágyik a közönség előtt, ahhoz jóval kevesebb szöveg is elég lenne.
Most három különleges, járványbiztos utazásra invitállak, kedves olvasó, bemutatva olyan könyveket, amelyekkel nemcsak gyönyörű, magyarlakta tájakat járhatsz be, hanem még az időben is visszarepülhetsz néhány száz esztendőt.
Egy idősödő sorozatíró lakást vásárol, hogy összeköltözzön egy pályakezdő színésznővel. Egy magát művészetkedvelő embernek mondó egyén hátán végigfut a hideg borzongás ettől – bizonyára valami közhelyes szappanoperát rejt ez a történet, ebből nem sok jót lehet jósolni. Aztán ez a bizonyos ember megnézi A lányka és a pápa című előadást (Jámbor József rendezésében) és elakad a szava.
Az Ékszerek éjszakája rendezvénysorozatnak immáron 6. alkalommal ad teret Budapest számos helyszíne. Az öttagú csapat egyik legjelentősebb lépése az volt, amikor sikerült a kiállítást nemzetközi szintre emelni. A szervezők célja, hogy megismertessék nemcsak itthon, hanem a határon túl is a magyar ékszertervezés sajátosságát. A kiállításról, a vírushelyzetről és az alkotási folyamatról két szervezővel, Börcsök Annával és Neuzer Zsófival beszélgettem.