A kis Beth Harmonnak elég rosszul startol az élete. Apjával semmilyen kapcsolata sincs, matematikus anyja az őrület határán táncol, majd karambolozik egy szembejövő gépkocsival. Bethet így árvaházba teszik, ahol az alagsor polcai közt összeakad az intézmény gondnokával. A gondnok előtt fura tábla, rajta bábukat tologat. A lánykának megtetszik a szöszmötölés, a következő alkalommal helyet is foglal a gondnok előtt, és rátalál a sakkra, élete értelmére. Az alagsorban töltött idő azonban korlátozott, ezért pont kapóra jön a gyerekeknek osztott és függőséget okozó nyugtató, melynek hála Beth az ágyban fekve és a plafonra bámulva is képes elméjében sakkpartik lebonyolítására. A két szenvedély így összefonódik, Bethnek pedig társakra van szüksége, hogy szépen lassan kiszabaduljon a bogyók bűvöletéből és tiszta fejjel tudjon a világ legjobb sakkozójává válni.
Alkotásunk minisorozat, hat részre darabolva kaptuk meg, ám dramaturgiáját tekintve inkább hasonlít egy hatórás filmhez. Egyetlen történetszálat követünk nyomon, Beth felnövéstörténetét. Nem kalandozunk el, ahogy egy több évados sorozatnál szokás, ezért karakterből is annyi van, mint egy filmben – viszont ezek a játékidőnek hála sokkal több időt töltenek a képernyőn, emiatt jobb kidolgozást igényelnek. Akadnak sablonosabb és emlékezetesebb figurák is. Előbbihez tartoznak klasszikus comic relief karaktereink, Matt és Mike, a szépfiú, Townes és a főellenfelet játszó marcona orosz sakkmester, Vaszilij Borgov. Kár értük, de karaktereik semmivel sem lesznek többek a sorozat végére. A suttyó cowboy létére otthon kínai köpenyben flangáló országos bajnok Benny Watts, az először ellenségesnek tűnő, de aztán Beth trénerévé előlépő Harry Beltik, vagy a Bethet adoptáló, a nyárspolgári létből lánya zsenije miatt kiszabaduló Alma Wheatley viszont mind árnyalódnak, a történet előre haladtával unszimpatikusból szimpatikussá válnak, Bethel együtt kedveljük meg őket is. A legnagyobb benyomást pedig természetesen maga a főszereplő teszi ránk. Szakmai fejlődésről persze nem lehet szó, Beth egy isten adta tehetség, aki a gondnok után egyből megveri a gimnáziumi sakk-klub fiúcsapatát is (szimultánban, azaz egyszerre játszik tizenkét profival!). Ehelyett főszereplőnk jellemfejlődése kerül a középpontba: hogyan sajátítja el a szeretet képességét, hogyan tanul meg kötődni és bízni embertársaiban.
A vezércsel – Hivatalos előzetes
Az első részt követően az árvaház hideg, árnyékos, fojtogató atmoszférájából kikerülünk a nagyvilágba, a dübörgő hatvanas évekbe. Minden egyes családi ház, bárpult, autó, szoknya, kesztyű, cipő, szipka, whiskyspohár remekül ragadja meg a kor hangulatát, amit csak tovább erősít a felejthetetlen soundtrack. Gillian Hills, The Monkees, Peggy Lee, Herman’s Hermits, és az eredeti, Shocking Blue-féle Venus mind a tökéletes választás, maradéktalanul belesimulnak a sorozat stílusába.Az egyetlen probléma a látványvilággal, hogy nagyon letisztult, már-már animációsfilm-szerű, ami művinek hathat, hogyha CGI-animációval támogatják meg. Sajnos ez néha be is következik, és az eredmény valóban nem a legtökéletesebb.
Karakterfejlődés ide, retrózenék oda, a sorozat velejét mégiscsak a sakk adja. Aki nagyon bele akar mélyedni, ugyan találhat pár elég ismeretlen, ám színvonalasabb darabot (Searching for Bobby Fischer, The Dark Horse), ennek ellenére nem mondhatnánk, hogy tobzódunk a sakkfilmekben, a nagyközönség számára pedig egyenesen ismeretlen ez a tematika. Jelen filmünk mindenesetre prímán helytáll a játék ábrázolásában. Okos megoldás született az alkotók részéről: aki érti a sakkot, annak ott vannak a Garri Kaszparov felügyelete alatt megalkotott ténylegesen magas színvonalú, valóságos, végigjátszható partik. Aki pedig sakkantitalentum, annak a rendkívül jó ritmusban tálalt, feszült csenddel (pontosabban a sakkóra kattogásával) és lopott tekintetekkel operáló mentális birkózások nyújtanak élvezetes pillanatokat.
A sakk mellett fontos szerepet kap Beth személyes démona, a gyógyszer-, aztán később az alkoholfüggőség is. A sorozat elég könnyen kiköthetett volna egy sokkal sötétebb tónusnál, a rehabon, elektrosokk-terápián vagy a narkósok között, de ezt az alkotók messziről elkerülték, a hangulat sokkal barátságosabb, a züllést bemutató jelenetek alaposan meg vannak támogatva olyan zenékkel, melyek az élüket hivatottak tompítani.
A vezércsel érthető okokból vált az elmúlt hónapok legkörülrajongottabb mozgóképes produkciójává, markáns hangulatával, emlékezetes szereplőivel, a sakk ritkán látott tematikájával. Alaposan megdolgozott, hogy 62 milliószor kattintsanak rá, és a Netflix egyik legnépszerűbb tartalmává váljon.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.