A film célja könnyen definiálható: minél nagyobbat röhögni a republikánusokon, mindezt teljesen gátlástalanul, az eszközökben nem válogatva. A film a végletekről szól. Ezt már az első képkockák és az első feliratok bemutatják, hogy mit érthetünk a végletek alatt: „3 éven aluliak számára nem ajánlott.” Nyilvánvaló fricskája ez a korhatároknak, amellett hogy a néző szellemi színvonalát sem értékeli többre, mint egy óvodásét. Aki ismeri a Borat első részét, azt gondolhatja, hogy ugyanolyan ökörködés és hülyéskedés lesz megint, mint 14 évvel ezelőtt. Ha ezt várjuk, azt hiszem, csalódást kell okoznom, mert ez a Borat, bár megtartotta magához hűen a „hülyeség” címszót, de felvet néhány morális problémát, például hogy miként alakul a nők helyzete Kazahsztánban és mi van időközben Amerikában.
Persze megjelenik benne McDonald Trump és haverjainak köre (Putyin, Kim Dzsongun és Bolsonaro), illetve helyet kapott Michael Pence is a listán. Várható volt, hogy az összes poén tulajdonképpen az amerikai választások és a koronavírus köré fog épülni. Borat börtönbe került a másfél évtizeddel korábban elkövetett bűne miatt: kinevettette az egész világgal Kazahsztánt. Viszont új küldetést kap. Ekkor tudja meg, hogy létezik egy lánya, Tutar (Maria Bakalova). Ha elég Agatha Christie-t olvastunk, sejthetjük, hogy a lánynak még fontos szerepe lesz. Borat megérkezése Amerikába nem felhőtlen. Mindenki felismeri őt. Ezért álruhát vásárol. Miután sikerült „elbújnia”, konstatálja, hogy a világ megváltozott ennyi idő után, mert mindenki számológép-bolonddá vált – nem tudja, hogy mi az a mobiltelefon. Az okostelefonokkal való ismerkedése például egy olyan jelenet, amit alapvetően elvártunk Borattól.
Borat 2. – előzetes
Borat lánya, Tutar a véletlen műve folytán Amerikába kerül vele, ahol – a küldetés tervének változása miatt – ő lesz az ajándék Michael Pence számára (a cél kazah külügyek javítása!). Tutar a kazah hagyományok értelmében valakinek a tulajdona, jelenleg az apjáé, aki birtokolja A lány kézikönyve című alkotást, ami alapvetően deklarálja a patriarchátus hatalmon maradását. Viszont Tutar szembesül az amerikai világképpel, ahol óriási kérdőjeleket állíthat fel maga elé, például hogy a női szabadság létezik-e.
„Most szavazz, vagy ki leszel végezve.”
A film nem akar letérni a humor és a provokáció, a fricska és a paródia útjáról, ezért felhasználja a létező összes viccet, amin az emberek tudnak röhögni. Ilyenek például a zsidóviccek, amelyek természetesen magukba foglalják a fekete humort. Szóval ha valaki nem kedveli ezt a provokatív stílust, aligha érdemes erre a filmre ránéznie. „Ez olyasmi, amiről nem beszélünk nyilvánosan” – mondja az egyik szereplő mintegy metareflexív módon, utalva az események eseményeire, vagyis magára a film mondanivalójára.
Az egyébként önmagát dokumentumfilmként definiáló vígjáték az előző részhez képest több érzelmességet vállal fel, Borat, a patriarchátusban felnőtt férfi érezni kezd. Nevezhetnénk ezt úgy, hogy a szeretet és az empátia születésének filmje, de ez azért erős túlzás lenne. A pandémia megjelenése kacifántos, bár tulajdonképpen minden úgy történik, ahogy annak történnie kellett. Mivel ennek az életünkben jelenleg óriási szerepe van, Cohen aligha tudott elmenni emellett. Az, hogy milyen frappáns jelentéstartalmat tud szánni neki, vitathatatlan tehetségét mutatja.
Sacha Baron Cohen másfél órás filmje abszolút aktualitásokról szól, amelyek még komolyabbá és ezzel egy időben viccesebbé is teszik a világban lezajló folyamatokat. Karinthy Előszava után szabadon: nem ajánlom senkinek, ajánlom hát mindenkinek.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.