„A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni.”
(Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli)
A 94 éves természettudós és dokumentumfilmes filmje hideg zuhanyként ér mindenkit. Bár a korábbi évek természetfilmjei (köztük a Samsara) bemutatja a Föld lélegzetelállító képességeit, s benne az ember valódi énképét, a természettudós mégis másképp ábrázolja a meglévő világot. A filmhez nem feltétlenül szükséges, mégis érdemes elgondolkodnunk azon, milyen tudásunk van az egykori földrajz és biológia órákról, hiszen a narrátor (aki maga Attenborugh) gyakorlatilag visszavezeti az élet létrejöttét megannyi élet kihalására, köztük a dinoszauruszok kipusztulásáig, ahol új időszak kezdődött meg, mert az élet önmagát újrateremti a Földön. Ez a holocén korszaka, a biodiverzitás (a biológiai sokszínűsége) újjáteremtődése.
Az ismert természettudós gyerekkorától indul, hogy bemutassa nekünk, honnan jutottunk hová, mi az, amit ő tapasztalt, és amelyben elmagyarázza nekünk, hogy az emberi mulasztás egy olyan helyhez fog vezetni, amely lakhatatlan és élhetetlen. „Ez a film ennek a tanúbizonysága és az én képem a jövőről", mondja. Narrációja alatt természeti képeket láthatunk, a markánsabb hangvételű kijelentéseknél pedig magát a beszélőt. A holocén meghozta a stabilitást, és létrejött – ahogy Attenborough mondja – az Édenkertünk. Viszont fájdalmas jelenetek játszódtak le időközben, hiszen a társadalom mindent a kényelmes életminőségnek alárendelve fejlődött tovább. A világháború véget érésével az emberek saját magukra koncentráltak inkább, kevésbé vettek tudomást, hogy részesei legyenek a természetnek. Az 1960-as években az emberiség rájött, hogy ha ilyen mértékben halad a fejlődési skálán, hamar feléli mindazt, amit a Föld nyújthat. Így megkezdődtek az űrkutatás, amely újabb kapukat nyitott meg, de manifesztálta is az ember számára, hogy a létezés véges. Az ember a ’70-es évekre még többet termel, mindig csak akar, mindig többet, aminek eredményeképp – mivel az erőforrások kimerülnek – a rendszer össze fog omlani. Vagyis kérdéses, hogy meddig tartható fent a „folyamatos fejlődés” állapota.
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon | Hivatalos előzetes | Netflix
Az ekkor következő képsorok a nyugalom megzavarására alkalmasak. Az erdőtűz, a jég olvadása, a vizeink fokozatos elsavasodása – ami a korallzátonyok pusztulását okozhatja –, a rovarok és egyéb állatfajták eltűnése vagy a napjainkban is tapasztalható kiszámíthatatlan időjárás egyöntetűen azt mutatják, hogy rossz úton járunk. Ám David Attenborugh nem hagy bennünket a totális letargiában. Életét a természet és a lét megismerésére tette fel, és részt vesz abban a küzdelemben, hogy segítsen nekünk is, mit tehetünk. A legegyszerűbb kijelentését teszi az egész film alatt: vissza kell állítanunk, amit tönkretettünk.
Ennek egyik első lépése lehet szerinte a népességszám növekedésének megállítása. Az egyre fejlettebb és jobb életkörülmények, az emelkedő életszínvonal – mint Japánban – elősegíthetik azt a lépést, hogy az embernek nem kell túlszaporodniuk. Természetes erőforrások használata: nap, szél, vízenergia. Attenborough azt mondja, hogy „a természet a legnagyobb szövetségesünk és a legnagyobb motivációnk”, használjuk tehát ki.
Bár emberi világunk Attenborough szerint jelenleg vesztésre áll, egy megnyugtató momentum van: az élet sokszor visszatért már, tehát bármi is történik – velünk legalábbis –, az biztos pont, hogy a természet újjá fog éledni.
Ajánlom mindenkinek a filmet. Kicsiknek, nagyoknak, legnagyobbaknak. Mindenkinek, akinek van lehetősége megnézni, vagy úgy érzi, tudnia kell, mi történik körülöttünk. A természet vár ránk.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.