A film története a skót lázadás William Wallace utáni időszakában, egész pontosan 1304-ben játszódik. A véresszájú angolok területre éhesen támadják a skót vidéket, ennek lesz majd kulcsfontosságú mozzanata Robert the Bruce felkelése. A több éven át húzódó skót felkelés (nyolc éven át tartott) vérbe fulladt, és a skót főurak benyújtották megadási kérelmüket I. Edward (1272–1307) angol királynak – jusson eszünkbe Arany János A walesi bárdok című balladája. De menjünk sorban.
A nemesek összegyűlnek Edward előtt, hogy kardjaikat letegyék, és gyakorlatilag támogassák Edward királyt a William Wallace és maroknyi szövetségesei elleni küzdelemben. A nemesek kifáradtak, népeiket szeretnék pihenni látni – ami képtelenség, hiszen a jóvátétel visszafizetése a skót urak pénztárcáját sokkal inkább üresíti, mint gyarapítaná. Az emberek többsége éhezik a magas adók miatt. A Bruce család bízik abban, hogy a skót korona az ő kezükbe kerül majd (az apa hozzájárulásával, hiszen ez, mondanom sem kell, igencsak az a korszak még, amikor a család legidősebb férfitagjának szava a legszentebb, sőt annak bármilyen következménye is lenne, a gyermekeknek vállalniuk kell apjuk esetleges erényeit vagy vétségeit). Edward király bár biztosítja a családokat, hogy a skót korona brit kezekben van jó helyen, így próbálja elnyomni azt a szemernyi reményt az északi nemesurakban.
A bonyodalom nagyon egyszerű és kellőképp hatásvadász: William Wallace-t elkapják és felkoncolják. Adja magát, elvégre várható volt, hogy az utolsó lázadó nem tud sokáig kitartani. Ekkor dönthet még úgy a néző, hogy a filmet átérezte, de elég volt belőle, hiszen merő brutalitás, vér, és fájdalom következik, ezt a stáb erőteljesen érzékelteti velünk a képsorokon. Innentől folyamatosan hullámzik a film, izgalmat fokozó háborúskodás kezdődik, egészen 1307-ig. Ekkor történik meg a skót lázadás egyik legfontosabb ütközete, amely a skótok sikerét hirdeti mindmáig.
Ám megannyi szenvedés közepette sem maradhat ki a szerelmi szál és az elcsattanó csókok – e csókokat adók pedig a tulajdonképpeni főszereplők, Chris Pine (Robert the Bruce) és Florence Pugh (Elizabeth de Burgh). Érdemes elidőzni itt, talán az ő szerelmük tűnik a legőszintébb és a legmegalkotottabb jeleneteknek, amivel nem szeretném azt hangsúlyozni, hogy azok a jelenetek a legjobbak, csupán arra gondolok, hogy ott érzi igazán azt a néző, hogy érdemes nézni a filmet, mert egy ügy mellett harcolva bontakozik ki szerelmük, míg a csatajelenetek fontos szegmenseit alkotják a filmnek, egy dologra, a mészárlásra koncentrálnak – másra nem. A film jó, egyszerű és élvezhető, korrekt történelmi és akciófilm, ami méltó vetélytársa a mozis produkcióknak.
A 731-es osztag háborús bűncselekményeit lehetetlen egy bekezdésben összefoglalni, a száraz statisztikai adatok nem tükrözik vissza a tragédia súlyát. 1935 és 45 között Mandzsúriában a japán különítmény illegális emberkísérleteket folytatott, az óvatos becslések is 200-300 ezer áldozatról szólnak. Lépfenebombákat dobtak a civil lakosságra, megfertőzték az étel- és ivóvízkészleteket, pestises édességeket osztottak az éhező gyerekeknek, de a bűnlista majdnem végtelen.
A kispárna eredeti funkcióját tekintve lehet szép álmok vagy épp rémálmok kiegészítője, abba dugjuk buksi fejünket, amikor az alvás REM-szakaszába érünk. Legtitkosabb álmaink pihe-puha társa, hozzá bújunk, ha jön a szörny, neki sírjuk el félálomban a hétköznapi elfojtásokat és az időn túli ígéreteket. A kispárna intim alkatrész, életünk belső terének kiegészítője. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy eredeti funkciójából kiszakítva is hasznos találmány, ezt bizonyítja rengeteg film is, a kölyökvígjátékoktól kezdve a gengszterfilmen át a hardcore pornókig.
A 2020-as év első hónapjai a megszokott nézőszámokat és bevételeket hozták a moziknak. Ez feltehetően így is maradt volna, hiszen a kínálat szerint kasszasikergyanús filmek váltották volna egymást egész évben. Ehhez viszont a koronavírusnak is volt egy-két szava.
Karácsonykor sokan szeretik az olyan filmeket, amelyek a legmélyebb – és sok szempontból legegyszerűbb – érzelmeinkre hatnak, amik megpróbálják felébreszteni bennünk azokat az érzéseket, melyek a szeretet ünnepéhez leginkább kötődnek: egymás elfogadását, a részvétet, az empátiát és a megbékélést – önmagunkkal és a másikkal is.
December 24-én az emberiség legnagyobb hatású személyiségének születését ünnepeljük, Jézus Krisztusét. Amióta létezik mozgókép és gyártanak filmeket, Jézus életének története a filmkészítők érdeklődésének középpontjában áll. Nem véletlenül: akár hisz valaki a megváltásban, akár nem, maga a történet az egyik legizgalmasabb sztori a világon.
Végül Brad Pitt kapta meg David Mills nyomozó szerepét, akinek ez fordulópont volt a pályáján, hisz addig főképp romantikus, hosszú hajú karaktereket játszott. Pitt részeit egyben kellett felvenni, mert várta őt a 12 majom című film forgatása is. Mivel a Hetedik első felvételeinek idején esett az eső, ezért a későbbiekben is ragaszkodtak hozzá, hogy ez a motívum végigvonuljon a filmen, egészen az utolsó előtti jelenetig.
1982-t írunk, az internet és a közösségi média még sehol, az okostelefonokról és egyéb virtualitásra optimalizált kütyükről nem is beszélve, a klímatudatosság és a hollywoodi szuperinfluenszerek Starbuckson edzett ökoforradalmisága a kanyarban sincs, ami van helyette: jégcsapokat eresztő hidegháború a keleti és a nyugati blokk közt, űrverseny és fegyverkezés, és – legalábbis a nyugati blokkban – a „technikai fejlődés–termelés–minél nagyobb fogyasztás” arany háromszöge, tombol a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom, épül a legszebb új világ.
„Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny” –- írja Sánta Ferenc. A Hetedik (Se7en) című David Fincher-film bemutatja mindkét pólust, mégpedig egészen a bibliai törvényekig visszanyúlva. A produkció idén ünnepli huszonötödik születésnapját, és ennyi idő elteltével nyugodtan kijelenthető: a Hetedik a filmtörténet egyik legemlékezetesebb és legmeghatározóbb pszichothrillere.