Az Éj királynőjének áriája a film egyik kulcseleme. A jelenetben kiválóan tetten érhető, hogyan használja Bergman az eredeti mű szellemét egy új (más) mediális közegben. Az Éj királynője megjelenését a képváltozás (illetve a képen belüli változás) készíti elő. Egy puritán, világos totálképet látunk, amelynek díszletei fokozatosan elsötétülnek. A következő snittben jelenik meg a főszereplő. Az Éj királynője alakját, nevéhez híven, a sötét tónus uralja – fekete ruha, fekete fátyol. Ez a tónus azonban nem kelt negatív konnotációkat – nem a gonoszság vagy a sötétséghez kapcsolható egyéb tulajdonságok dominálnak –, inkább a szereplő, az alak lényegét hivatott megmutatni. Ami nem más, mint az éjszaka, vagyis az éjszakával való minőségi és hangulati egyezés. Nem negatív, nem pozitív: egyszerű létező. Mindez a képkivágatból, a díszletből és a szereplő elhelyezéséből következik, tehát csupa filmnyelvi megoldásból.
Az Éj királynőjének áriája (Ingmar Bergman – Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola)
Az Éj királynője a filmben (és az operában) csak rövid ideig jelenik meg, azonban kulcsfontosságú szereplő – ő az, aki a varázslatot képviseli, a fantázia kézzelfogható lénye ő, aki leszáll a halandók közé. Taminóval való találkozása egyben a néző szemszögével való találkozás is. Tamino itt a megfigyelő (persze, egyben résztvevő is), aki találkozik a csodával. Az Éj királynője megérinti Tamino arcát, majd a nézők felé fordul és felhajtja a fátylát. Az Éj királynője éneke, annak tartalma és maga az egész éneklési aktus is kevésbé meghatározó a filmben, mint az operában. Míg az opera különlegességét az éneklés, az ária virtuozitás adja, addig a filmben emellett nagyobb hangsúlyt kap a vizuális megvalósulás. Az Éj királynője lényét nem az énekéből fogadjuk be, sokkal inkább a látványból.
Bergman természetesen megadja az operának, ami az operáé, de a film sajátos eszközrendszerét nem hagyja kihasználatlanul. A beállítások és ellenbeállítások a két szereplő viszonyát mutatják be – itt Tamino a befogadó, a főszereplő pedig a királynő. A vágások és kivágatok révén Bergman kihangsúlyozza az Éj királynője másvilágiságát csakúgy, mint a díszletekkel és a képek tónusával. Tamino találkozása az Éj királynőjével a filmben nem más, mint a valóság találkozás a fantáziával – hol máshol, mint a celluloidon.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.