Kovács Géza jóképű, magas, harminckét éves heroinfüggő, három hónapja a ház lakója. Egyik délelőtt munkaidőben váratlanul megjelenik egy biciklikerékkel a kezében a stábiroda előtt.
Várakozóan megáll az ajtóban.
– Figyi már, ez a kerék nem megy bele a biciklibe – mondja bele az irodába.
A munkakiosztásért felelős munkatárs odamegy hozzá.
– Miért nem? Mutasd.
A munkatárs végignézi a kereket. Megtapogatja.
– Ennek semmi baja.
– Ja vágom, de nem megy bele. Se így, se fordítva. A gumit is levettük róla de úgyse ment.
– Ember, minek vettétek le? Most rajta van.
– Visszaraktuk. Se így nem ment, se úgy. Kalapáltuk, csavaroztuk, nem passzol, tesóm. Valami hiba van a rendszerben.
Mindketten nézik a kereket. Teljesen normálisnak tűnik.
– Kalapáltátok? Minek? Ezt csak be kell illeszteni. Pont oda való. Ráhúzod a csavarokat és kész.
– Ráhúztam volna, de nem illett bele. Nem oda való, dzsanázod? Odébb van a luk.
– Odébb.
– Odébb hát.
A munkatárs elgondolkozik. Bámulja a kereket. Ránéz Kovács Géza harminckét éves, jóképű, magas, heroinfüggőre.
…Saját példából talán sokmindent át tudok adni. Hét évig szpídeztem, lecsövesedtem, paranoiás lettem, aberrált… Másfél hónap zártosztály, aztán rehab – a munkatárs csak néz, de nem mondja ki a gondolatait. – Aztán az a két év Pesten… Alkeszek között… Lakatos vagyok… és most én felelek itt a munkáért.
Közelebb hajol a kerékhez, mintha még alaposabban szemügyre venné. Mintha bele akarna látni a kerék atomjai közé.
Nem az a lényeg, hogy meg legyen csinálva az adott, meló, hanem az, hogy Kovács Géza harminckét éves, jóképű, magas heroinfüggőt érdekelje, amit csinál. Motiválttá kell tenni. Legyen öröme a munkában. Itt van olyan aki életében nem dolgozott… Bűnözők, simlisek, kannibálok… A meló csak dobbantó. Célok kellenek.
A munkatárs végül sóhajt, és csak ennyit kérdez:
– És tőlem mit szeretnél?
– Hát te osztod itt a munkát, na. Látod, nem kummantunk. Megpróbáltuk kajakra. De nem megy bele.
– Mutassam meg, hogy kell?
– Nem fog menni. Ez nem fog belemenni.
– Jó, menjünk, azért próbáljuk meg.
Lecsattognak a garázshoz, ahol két másik srác éppen cigizik, várakozó álláspontra helyezkednek, várják Kovács Gézát, a kereket és a megoldást. A garázs előtt sok bicikli, az egyik fejre állítva, kerekek nélkül. A munkatárs és Kovács Géza odamennek. Nézik a kereket. Nézik a biciklit. Odajön a másik két srác is. Négyen nézik a kereket. Négyen nézik a biciklit.
Kovács Géza, hogy nyomatékot adjon a korábban elhangzottaknak, fogja a kereket és megpróbálja beilleszteni.
– Nem megy. Látod? Nem megy – mondja a munkatársnak, csöppnyi diadalérzettel a hangjában.
A munkatárs az állát vakarja. Rágyújt ő is egy cigire. Így álldogálnak most már négyen, teljes egyetértésben és békében dohányozva, a felfodított bicikliváz mellett.
Szép, napsütéses idő van.
A munkatárs sóhajt, megfogja a kereket és berakja a helyére.
– Oké, csak egy apróság, de fontos – mondja türelmesen a három fiúnak. – Ez itt első kerék. Ezt előre kell berakni, mert oda illik. A hátsó kerék helyére hiába próbáljátok, oda a hátsó kerék való. Világos?
Kovács Géza harminckét éves, jóképű, magas heroinfüggő, aki három hónapja van a házban, csak ennyit mond:
– Bakker.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.