Tökéletes improvizációnak reklámozott, de ravaszul konstruált improillúzió rögtön a filmkészítés hajnalán a Salvador Dalí–Luis Buñuel páros által készített két szürrealista agymenés, Az andalúziai kutya és az Aranykor. A szürrealizmus esztétikáját – teljes automatizmus, szabad asszociációk tobzódása, logikailag értelmezhetetlen kép(zet)társítások stb. – a filmvásznon megvalósítani képtelenség, hisz a technikai megvalósítás tudatos kontrollt igényel, amit a tiszta szürrealizmus kizár. Ennek ellenére az illúzió működött – a végeredmény rögtönzöttnek tűnt, asszociációs képmozaiknak, pszichoanalitikus álomlogikával.
A nagy szürrealista kísérlet már egy korai példája a filmtörténetet végigkísérő paradoxonnak, miszerint a természetesség és a könnyedség illúzióját jórészt csak pontos mérnöki munkával érhetjük el. Esetleg úgy, ha a rögtönzés meghatározott kereteken belül működik, az improvizáció egy megtervezett egésznek a része, és tervezés, konstruálás, építkezés előzi meg.
Gúzsba kötve táncolni
A francia Jean-Luc Godard természetessége és filmnyelvi dekonstrukciója – csakúgy, mint a valaha volt dán Dogma mozgalom fennen hirdetett technikaellenessége – zsákutcába torkollott, mert bár a filmezés egyes részfolyamataira alkalmazható az improvizatív technika, a filmkészítés egészére semmiképp. Legkevésbé az operatőri munka és a rendezés, valamint a vágás lehet improvizatív – bár koncepciózus kísérletekre akad példa a filmtörténetben. Arról nem is beszélve, hogy az alkotófolyamat során mindig jól jön egy-egy nem tervezett ötlet, a pillanat hatására születő ihletett szikra. A rögtönzés luxusát egy-egy film alkotótáborán belül leginkább a vásznon megjelenő emberek, a színészek engedhetik meg maguknak, pláne amióta Sztanyiszlavszkij köpönyegéből a múlt században kibújt az Actor’s Studio, és a színészi ösztöntechnikát piedesztálra emelő Módszer. James Dean, Marlon Brando, Dennis Hopper és fél Hollywood, azóta is.
A filmes improvizáció persze kiszámíthatatlan eredményeket is hozhat, amelyre a legjobb példa egy örök klasszikusban – A hét mesterlövészben – hangzik el Steve McQueen szájából: „Egyszer egy férfi meztelenül beleugrott a kaktuszbokorba. Amikor véresen, összeszurkálva kiszedték onnan és megkérdezték, hogy miért csinálta, csak ennyit mondott: Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.”
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.