A cseh új hullám egyik legnagyobb alakja szombaton hunyt el, a hírt felesége Olga Menzelova tette közzé egy facebook-posztban egy videóval Menzelről, részlettel Pál apostol szeretethimnuszából és néhány megható búcsúzó mondattal: Olga Menzelova
Semmi abszurd poén, semmi önironikus kikacsintás a túlvilág új hullámain szörfölő rendezőre (és a már régebb óta ott strandoló író-alkotótársra, Hrabalra), ami nyilván a gyászhoz és a facebookhoz nem illene, de Menzelhez annál inkább.
Milyen volt a létező szocializmus, a kommunista diktatúra Kelet-Európában? A történelemkönyvekből tudjuk, zárt, hazug és manipulatív, de leginkább kisszerűen unalmas, és langyos, mint az állott takony. Egy ilyen világ mindennapjaiban felismerni a költőiséget és a humort nem kis teljesítmény, és a cseh filmes új hullámnak (és a hozzájuk ezer szállal kapcsolódó legjobb cseh prózaíróknak, köztük az Arany Tigris kocsma leghíresebb törzsvendégének, Bohumil Hrabalnak) mégis sikerült. Menzelt tekinthetjük egy már megszűnt ország (Csehszlovákia) és egy megszűnt társadalmi berendezkedés (a kommunizmust építő létező szocializmus) krónikásának is, azonban ő több ennél: a kortárs kulisszákba helyezve az általános létezés, a mindennapi élet humorral teli abszurditását mutatja be legjobb alkotásaiban (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Pacsirták cérnaszálon, Én kis falum), és bár korhoz és helyhez kötött, mégis egyetemes és nemzetekfeletti.
Minden búvárnak oly nagy a képe, mondja Kosztolányi a kényszeresen mélységet kereső és nagyotmondást kergető művészí attitüdről, Menzel gondolatai erre rímelnek: "Úgy nézem a filmeket, ahogy az utamba kerülő embereket. Vannak buta filmek, melyek palira veszik a nézőt, és közönséges marhaságokkal etetik. Vannak pöffeszkedő, látszólag halálosan komoly filmek, de ezek igazából éppolyan üresek, mint az olyan emberek, akik megjátsszák, hogy jobbak a többieknél. Vannak aztán olyan filmek, melyek, mint egy kellemes fickó, nem tolakodóak, nem sokkolnak, nem borzasztanak el, és nem csinálnak hülyét az emberből, pusztán szórakoztatni akarnak. Ezeket a filmeket szeretem a legjobban. Észre sem veszem, hogy miért, de valamivel gazdagabb leszek tőlük."
Jiří Menzel (1938–2020) igazán kellemes fickó volt és olyan filmeket készített világéletében, amelyektől gazdagabbak lehetünk.
Aki az életrajzi adataira kíváncsi annak ott a Wikipédia (Jiří Menzel), akit pedig ez nem elégít ki, szánjon másfél órát egy méltó búcsúra, klikkeljen a Sörgyári capricciora – és természetesen vásároljon mosómedvét, ha teheti.
Sörgyári capriccio – teljes film
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.