A Nincs parancs! a két határnyitás stációit járja végig a történet szereplőivel. Ők azok, akiket a hatalom – konkrét parancs nélkül – sorsukra hagyott. Választaniuk kellett a több évtizedes gyakorlat, a hatalom által elvárt kegyetlen tűzparancs betartása vagy a saját emberségük diktálta békés megoldás között. Az adott történelmi pillanatban, mindkét parancsnok a határ megnyitása, az emberek átengedése mellett döntött, megelőzve ezzel egy véres konfliktus lehetőségét. Fellépésükkel felgyorsították a XX. század végi történelmi események menetét és megakadályozták egy tömeges tragédia bekövetkeztét. A film arra is válasszal szolgál, hogy helytállásuk nélkül mi következhetett volna. Egy fiatal keletnémet házaspár gyermekével néhány nap késéssel akart átszökni a magyar határon, amikor eldördült egy fegyver. A vasfüggöny utolsó áldozatának (Kurt-Werner Schulz) katartikus története egy lehetséges történelmi katasztrófa elkerülését és a megbocsátás üzenetét hordozza.
A Nincs parancs! az archív- és forgatott felvételek mellett animációs és fikciós betéteket is tartalmaz. Rendezője és operatőre, a Schiffer Pál és Balázs Béla-díjas Szalay Péter. A dokumentumfilm főszereplői Bella Árpád, Harald Jäger, Gundula Schafitel, Mészáros Ferenc, Nagy László. A fikciós betétekben Kerekes Vica, Huszár Zsolt és Kőszegi Ákos is látható. A filmet Schell Judit és Szervét Tibor narrálják.
Nincs parancs! – előzetes
További operatőrök: Lovasi Zoltán (Szerelempatak, Liliomösvény, Csak a szél) és Nagy Ernő (A nevetlen falu, Nyolcak Nyomában, Yiddish Blues). A film producere a Balázs Béla-díjas Péterffy András. A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával jött létre, gyártója és forgalmazója a Dunatáj Alapítvány.
A Nincs parancs! díszbemutatóját szeptember 8-án, kedden este hétkor a Dunatáj Alapítvány és a Konrad-Adenauer-Stiftung közös szervezésben az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartják. A helyszínen fotókiállítással egybekötve látható lesz egy eredeti vasfüggönykapu is. A premiert színesíti még egy Trabant-bemutató, valamint a film főcímzenéjét szerző neves zenész, Barabás Lőrinc rövid trombitakoncertje. A filmet az Uránián kívül játszani fogja a Puskin, Toldi, Tabán mozi is.
Szalay Péter dokumentumfilmje vidéki városokban is megtekinthető lesz. A film alkotói, szereplői közönségtalálkozón ellátogatnak többek között szeptember 9-én a Szeged belvárosi Zsigmond Vilmos-fesztiválra, szeptember 13-án a debreceni Apolló moziba, szeptember 16-án a szombathelyi Savaria moziba, szeptember 18-án Szolnokon a Tisza moziba, valamint a későbbiekben Veszprémbe, Pécsre, Győrbe, Miskolcra és Sopronba is.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.