Mindannyian szeretünk megújulási lehetőségként tekinteni egy új évre, és talán még soha nem igényeltük annyira ezt a jelképes tiszta lapot, mint az idén. Az utóbbi időben gyakran érezhetjük úgy, mintha egy valóságshow-ban élnénk. Truman Burbank (Jim Carrey) azonban nemcsak átvitt, de konkrét értelemben is ebben a helyzetben találja magát, amikor kiderül, az egész élete egy tévéműsor, és minden ismerőse színész. A Truman show (1998) remekül egyensúlyoz a komédia és a dráma határán, hiszen abszurd alaphelyzete legalább annyira nevetséges, mint amennyire nyomasztó. 2020-ban többen együttérezhettünk Truman kétségbeesett harcával egy olyan világban, mely minden sarkon ellene szövetkezik, ám ettől a cselekmény még felemelőbb lesz. Elvégre rámutat: minden börtönből van kiút.
Frank Abagnale Jr. (Leonardo DiCaprio) valódi mestere az újrakezdésnek, hiszen hetente új személyazonossággal veri át a világ legnagyobb intézményeit. Steven Spielberg a Kapj el, ha tudsz! (2002) című izgalmas kalandfi lmjében meséli el az egyik leghíresebb szélhámos történetét, akit végül a megszállott Carl Hanratty nyomozó (Tom Hanks) állított a törvény elé. A film amellett, hogy roppant leleményes, arra is rávilágít, hogy túl sok hitelt adunk az egyszerű papírfecnik szavainak. A tehetség, általa pedig a változás lehetősége mindannyiunkban ott rejlik, és a terveinknek csak az szabhat határt, mennyire hisszük el a világnak, hogy nem vagyunk elég jók.
Az újévi fogadalmak veszélye, hogy könnyen a fejlődés látszatát keltik valódi haladás nélkül. Erről szól az Idétlen időkig (1993) című film. Phil (Bill Murray) a riporter alapos leckében részesül ezen a téren, amikor azon kapja magát, hogy szó szerint ugyanarra a napra ébred minden reggel. A helyzet kezdetben roppant mókás, elvégre gondtalan az az ember, akinek nincs holnapja, ám a film egyre sötétebbé válik, ahogy Phil ráeszmél, hogy az élete semerre nem halad. Vérbeli 90-es évekbeli komédia, amely nem fél a kreatív humort mélyebb gondolatokkal ötvözni, és történetével mindenkori emlékeztető, hogy az újrakezdésnek akkor van igazán értelme, ha célt is szabunk neki.
Előfordul, hogy nincs szükségünk újrakezdésre, csupán félünk megbirkózni a problémáinkkal. Erről szól az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004). Joel (Jim Carrey) első kézből tapasztalja meg, milyen veszélyes lehet ez, amikor fizet egy vállalatnak, hogy töröljék ki az emlékeiből volt barátnőjét, Clementine-t (Kate Winslet). Joel túl későn jön rá, hogy nem szeretné pár rossz élmény miatt elfelejteni a kapcsolatát, és saját elméjét járva próbálja megmenteni szerelme emlékét. A film ügyesen csavarja sci-fi-köntösbe az emberi érzelmek komplexitását, és hitelesen mesél arról, hogy a tiszta lap nem lehet a válaszunk minden megpróbáltatásra. Néha egy radír is elég a változáshoz.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.