Joker az egyik legismertebb főgonosz a kortárs képregény- és filmkultúrában. A figura a DC Comics Batman-füzeteinek 1940. április 25-én megjelent számában szerepelt először. A legendárium szerint a szerepeltetését nem tervezték hosszú távra, sőt eredetileg már első feltűnésekor meg is halt volna a Batmannel folytatott küzdelemben, de állítólag a képregény akkori szerkesztője berajzoltatott egy utolsó képsort arról, hogy Joker túlélte a vele történt halálos balesetet. Az elmúlt nyolcvan (!) év bebizonyította, hogy igencsak jól tette. Joker egy igazi branddé, a skizoid, drámai bűnözőzsenik egyik alaptípusává nőtte ki magát. Joker már a kezdetekben pszichopata, szadista, és fekete humorral (valamint állandó, hidegrázós vigyorral) irtja az embereket és Batman környezetét. A kezdetek pszichopatája az 50-es években aztán gyerekbarát, bolondos bohóccá változott, ahogy a DC igyekezett popularizálni a Batman-képregényeket, és csak a 70-es években, majd Frank Miller Sötét lovag sorozatával tért vissza a gyökereihez. Kiszámíthatatlan, gonosz, értelmezhetetlen karakter, tipikus őrült, Batman első számú főellensége, nemezise és antitézise.
Ami különlegessé teszi az egész szuperhős-univerzumban (és ami hangsúlyos a mostani filmben is), hogy egyáltalán nincsenek szuperképességei. Vannak szuperfegyverei, nevetőgáza, a különböző sztorikban ilyen-olyan kütyüjei, de ami ijesztővé és emberfelettivé teszi, az a kontrollálatlan, irracionális őrület. Joker múltjáról sokféle (egymásnak ellentmondó) eredettörténet megjelenik a képregényekben és a különböző filmváltozatokban, ami próbálja – általában nem túl árnyaltan – felvillantani, miként lett a vigyori pszichopatából az, aki.
Todd Phillips és alkotógárdája pont ebből az irányból közelít: kicsoda Arthur Fleck, akiből később minden idők egyik leghírhedtebb gonosza lesz? A film a Jokerré alakulás drámáját, egy soha egyben nem lévő személyiség szilánkokra esését, majd torz újjászületését látjuk. Arthur Fleck a harmincas éveiben jár. Apját nem ismeri, az anyjával él együtt, aki folyamatosan, gyerekkorától kezdve azt mondogatja neki, hogy csak mosolyogjon, és minden rendbe jön. Arthur ezért lesz bohóc, de minden vágya, hogy stand up komikus legyen. A szétesés ábrázolásában – a rendező és a kritikusok által is egyik legtöbbet hivatkozott filmes előkép Martin Scorsese Taxisofőrje – a nagy előd címszerepét alakító Robert De Niro a Jokerben mint talk show házigazda (celeb és influenszer) tér vissza, és a film végén meglehetősen rosszul végzi.
A Jokerben alapvetően mindenki rosszul végzi: Phillips és a főszereplőt alakító Joaquin Phoenix legnagyobb dobása, hogy úgy képes bemutatni egy mindenki által ismert, végtelenül antipatikus figurát, hogy a filmben mégis vele szimpatizálunk – mindenki ellenség és mindenki antipatikus: a társadalom, a Wayne család, Fleck környezete, a nők és a férfiak, a véleményformáló celebek és a szürke kisemberek egyaránt, a logikus végkifejlet tehát csakis a szétesés és a pusztítás lehet.
A legtöbb vitát épp ez az ábrázolásmód váltja ki a filmmel kapcsolatban: logikusnak és elkerülhetetlennek mutatja be a kitörő, irracionális erőszakot, hisz az csak egy válasz, egy tünet az ugyancsak irracionális társadalmi és egzisztenciális folyamatokra. Egy lelki és beilleszkedési zavarokkal küzdő, érzékeny és szeretetre vágyó férfit látunk, aki bántalmazott gyerekként, mentálisan instabil anya mellett nőtt fel, és mindenhol csak falakba, elutasításokba ütközik. Joker hálás szerep a színészvilágban, akármelyik oldalát is mutatják be az alkotók: olyan emlékezetes Joker-alakításokat láthattunk már Joaquin Phoenix Oscar-díjat érő játékáig, mint Jack Nicholson a Batman című mozifilmből, Heath Ledger A sötét lovagból, illetve Jared Leto a Suicide Squad – Öngyilkos osztagból. Phoenix alakítása egyszerre démoni és esendő, mint maga a megteremtett figura. A Joker az utóbbi idők egyik legfontosabb társadalomkritikus filmje, ami egyszerre reagál az elidegenedésre, a hamis, fogyasztói illúzióvilágra és a nyugati társadalmi rendszerek törékenységére – így azoknak is érdemes megnézniük, akik egyébként sikítófrászt kapnának a vicces ruhákban parádézó szuperhősfiguráktól.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.