Acsai Roland: Hónapsorolás gyerekeknek – Bertóti Johanna kötetéről

2021. november 28., 08:41

Bertóti Johannát eddig elsősorban zenészként-énekesként ismerhettük, aki saját és mások verseit zenésíti meg és dalolja el, de az utóbbi években az Író cimborák oldalán egyre több versével is találkozhattunk. Bertóti gyorsan fontos és aktív tagja lett ennek a nagyszerű, gyerekirodalommal foglalkozó csoportosulásnak, és a Koinónia Kiadó jóvoltából már a kezünkben is foghatjuk a Zengővári Judit által illusztrált első gyerekverskötetét, az Almából ki, körtébe be címűt (amiről még azt is érdemes tudni, hogy 2021-ben elnyerte a Szép Magyar Könyv-díjat a gyermek- és ifjúsági könyvek kategóriájában). A könyv fontos tartozéka a végén található CD-melléklet, amelyen Bertóti énekli a kötet verseit. Ha valakinek nincs CD-lejátszója, az sem marad hallgatnivaló nélkül, mert egy QR-kód és egy internetelérés megmenti a napját. A CD-melléklet egyébként 18 dalt tartalmaz.

De nemcsak ebből a szempontból fontos számunkra, hogy Bertóti zenész, hanem a szövegek megformálásának szempontjából is, hiszen a verseken érződik egyfajta ritmus- és dallamcentrikusság. Olyan, ami belülről fakad, és nem külső kelléke az itt felsorakozott műveknek. Bertóti Johanna elsősorban a magyaros, ütemhangsúlyos verseléssel dolgozik, azzal az ősi versformával, amire én is rátaláltam az utóbbi időkben, és az egyik fontos formámmá vált. Lényegi kérdés, hogy ez a versforma fennmaradjon, hiszen az egyetlen saját versformánk, ráadásul ma is nagyon jól használható, és nagyfokú, friss zeneiségre képes. Tudja ezt Bertóti is, ezért használja a könyvében. Néha pontosan végigviszi a felezéseket, néha lazábban alkalmazza őket. A Bajuszbálban például hibátlanul megtartja a felezéseket, cezúrákat (4, 4, 4, 3), ahogy mondjuk a Hétfejű sárkányban a felező tizenketteseket, és még sorolhatnám. De ha a versformánál tartunk, szintén felcsillan a recenzióíró szeme ‒ erről egyébként nem lehet nem beszélni, vagy nem lenne szabad nem beszélni, ha versekről beszélünk, verseket elemzünk ‒, amikor a Városi szüret disztichonjaira vagy Radnóti Miklós versének átiratára bukkan. A vájt fülűek pedig a Karácsonyi várakozás soraiban ráismerhetnek Weöres Sándor klasszikusának ‒ a szintén csupa spondeussal dolgozó Száncsengő versnek ‒ időmértékére: „Hömpölygő hópelyhek jégkristály mintáján…” Bertóti Johanna kedvence a felező nyolcas, és ez tér vissza legtöbbször a kötetben (egyébként József Attila A hetedik című versének is ez a formája).

A könyv rímelése is friss, ügyesen megcsinált: „Álmomban a táncparketten / a mackómmal járjuk ketten.” A kötetbe szinte kivétel nélkül rímes, dallamos, ütemes versek kerültek, és ezt csak üdvözölni tudom. Jómagam, ha gyerekeknek írok, ösztönösen és tudatosan mindig a kötöttebb formákat választom, holott a szabadversnek legalább akkora barátja vagyok, mint a kötött formáknak. De az a véleményem ‒ és ezt a szülői tapasztalatok is megerősítik ‒, hogy a gyermekekhez kevésbé érnek el a szabadversek. Még akkor is, ha a rövid, gyermeki látószögre épülő és poénra kihegyezett svéd gyerekvers formáról van szó.

Az Almából ki… kötet lírai énje, beszélője is a gyermeki látószögre épít, és ezt jól teszi, de ez is olyan természetesen és könnyedén jön neki, hogy nem érződik rajta semmiféle mesterkéltség. Bertóti könnyedén rántja elő gyermeki énjét bármikor. De akadnak a lapokon felnőttesebb, felnőttszemszögű darabok is, amelyek mondjuk a Nemes Nagy Ágnes-féle gyerekvershagyományba illeszthetők. Ilyen például a trochaikusként is értelmezhető Négy madár, ami felnőttversnek is simán elmenne: „Az estével beszélgettem. / Nyúló árnyék a magányom. / Négy madár járkál a kertben, a friss hó csupa madárnyom.” De felhozhatnám példának az Esti hangulatot is.

Fontos szót ejteni a kötet humoráról, ami gyerekkönyvek esetében szinte elengedhetetlen tartozék. Erre a humorosságra jó példa az Állati hangzavar, ami azzal a jól bevált, egyszerű, de nagyszerű recepttel él, hogy összekeveri az állatok hangjait, és más állatokét adja a szájukba: „A csibe mekeg, / ugat a héja, / a kakas brekeg, / remeg taréja…” Idetartozik még a Három újévi kívánság is, amelyben a vers beszélője – aki jellemzően gyerek – harmadik kívánságnak mindig azt dobja be, hogy legyen még három kívánsága: „A harmadik kívánságom, / hogy teljesüljön még három!” Abból is látszik, hogy egy zenész-költővel van dolgunk, hogy a Zenebona című versében magát a zenét tematizálja: „van, aki összeüti tenyerét, / követve a ritmus menetét, / van, aki lemezen lovagol, van, aki keményen odaszól, // van, aki a dallamot hajlítja, / van, aki a hangját halkítja, / van, aki lefog akkordokat, / van, aki csetteget-csattogat, // van, aki a dalt adja, és van, aki hallgatja.” A digitális világ korában már egy könyv esetében is lehet szempont az interakcionalitás, és Bertóti Johanna művében erre is találunk példát, hiszen a találós kérdés műfaját is feleleveníti a Találós kérdések madaraknak című versben. Érdemes még kiemelni a Titkos újévi fogadalmak című verset, annak kiinduló ötletét és a megalkotás hitelességét, továbbá a Hernyó címűt, amelynek főszeplője bundában, illetve bunda nélkül is bemutatkozik, az első esetben hernyóként, míg a másodikban természetesen lepkeként.

A Szeptember című verset főleg a legörbült szájú levél illusztrációja miatt emelném ki, mert ez a rajz sokat elmond az illusztrátor minimalista, jelzésszerű, modern, mégis a hagyományos gyermekillusztrációkra is hajazó, alapvetően gyermeki, egyszerű, dekoratív és színes stílusáról, és hogy ez a könyv lapjain milyen jól működött arra nem kell nagyobb bizonyíték a már emlegetett könyvdíjnál.

Végül hadd ejtsek pár szót a könyv szerkezetéről, ami a hónapok változására épül, és egy teljes évkört bejár, amennyiben az Újévi verssel kezdődik és a karácsonnyal záródik. Egyébként erre a hónapvázra erősít rá a Hónapsoroló vers is.    

Gyakorló apaként azt mondhatom, hogy ez a verseskötet tényleg ajánlható kisgyerekeknek, gyakorló költőként pedig azt, hogy a felnőtt olvasók is örömet fognak benne találni. 

Bertóti Johanna: Almából ki, körtébe be. Zengővári Judit illusztrációival. Koinónia Kiadó, 2020