Ágoston Szász Katalin: Mindig szebben adj tovább egy mesét, mint ahogyan hallottad!

2020. augusztus 08., 09:38

A HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum már ötödik éve osztja ki az Év Gyerekkönyve díjat öt kategóriában (gyerekkönyv-írói, ifjúsági írói, illusztrátori, műfordítói, valamint innovációs). A független szakmai zsűri a 2019-ben megjelent, kiadók által nevezett gyerek- és ifjúsági könyvekből válogatta ki a nyerteseket. Az idén júniusban bejelentett döntés alapján a 2020-as Év gyerekkönyvírója Zalka Csenge Virág lett Ribizli a világ végén – Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetével, a Móra Könyvkiadó gondozásában.

Amikor a kötet alcímét először elolvastam, nagyon kíváncsi lettem, és elgondolkodtam: olyan régóta, már a múlt század közepétől errefelé, próbálunk mindent modernizálni, így a meséinket is. Az elmúlt száz évben, még inkább az elmúlt harmincban olyan gyorsan változott és változik folyamatosan a környezetünk, hogy már-már kényszerűségnek éljük meg az aktualizálást – megosztó téma ez, sokan ellenzik, sokan támogatják, mindig akadnak irodalmi szószólói is. Én a mesék egyetemességében hiszek. Azt a tudást, azt az ősi bölcsességet, amit népmeséink, népköltészetünk, az irodalom és egyáltalán a művészet magában hordoz, minden korban és bármilyen körülmények között megérti és átérzi az ember, hisz ez az ismertetőjegye (az embernek és az irodalomnak is). Zalka Csenge Virág kötete, illetve egész munkássága, gyönyörűen és magától értetődően közvetíti ezt az univerzalitást.

Zalka Csenge Virág előbb régészeti diplomát szerzett az ELTE-n, majd mesemondás mesterdiplomát és Fulbright-ösztöndíjasként kulturális tanulmányok doktori fokozatot az Amerikai Egyesült Államokban. Kutatási területe a hagyományos és a digitális mesemondás keresztmetszete. Több népmesegyűjteménye és tudományos kézikönyve jelent meg itthon és külföldön, mesemondóként könyvtárakban, iskolákban, múzeumokban és fesztiválokon lép fel. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért működő Világszép Alapítvány munkatársa.

A kötet harminckilenc története felöleli a teljes magyar nyelvterület népmesekincsét, Szigetköztől Vajdaságig és Erdélytől Zala megyéig terjedően gyűjtött a szerző meséket, mondákat, elbeszéléseket (mely gyűjtésről a kötet végén forrásjegyzéket is közöl). Zalka Csenge Virág igazi mesemondóként maga válogatta, fűzte és öltögette össze ezeket a szövegeket, sokszor töredékeket: néhol egy meséből csinált többet, néhol fordítva, vagy egy-egy mesetípus különböző változatait olvasztotta egybe. Mint egy kirakósjáték, melynek elemeit addig rendezgeti, csinosítgatja, amíg meg nem találja a legszebb végleges formát – és azzal már saját lelkét is továbbadja.

A meséskönyv legnagyobb zsenialitása mégis a tökéletesen működő elbeszélői hangban rejlik: Zalka Csenge Virág megtalálta azt a közvetlen, élőbeszédszerű és egyszerre igényesen irodalmi nyelvezetet, ami úgy szól a ma gyerekéhez, felnőttéhez egyaránt, hogy nem próbál modern lenni, nem próbál aktuális lenni, nem akarja mindenáron megkedveltetni magát, mégis tökéletesen érthető, befogadható, sokszínű és szórakoztató, és továbbörökíti a magyar népmese gazdag szóbeli hagyományát.

Ebben a komplexitásban remekelnek a kötet illusztrációi is. Herbszt László a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett alkalmazott grafikus szakon. Többszörös Graphic Design és Arany Rajzszög-díjas, a KREA Művészeti Iskola tanára. Grafikai tervezőmunkája mellett számos gyerekirodalmi kötetet illusztrált. Finoman kidolgozott, részletekben gazdag rajzstílusának enyhén geometrikus és architekturális jellege természetesen, minden erőltetettség nélkül olvad egybe a népi motívumvilággal.

„A sárkány aludt, mint a bunda, a falak is remegtek a horkolásától. Alig lépett be Föld Gyengéje az ajtón, elősiklott valahonnan egy rettenetes kígyó. Kapta a kardját a lány, lekaszabolta. A zajra felébredt a sárkány is. […] Nekifogtak párbajozni, vívtak hét éjjel és hét nap, szikrát hányak a kardpengéik, de nem tudták legyőzni egymást. […]

– Van itt egy nagy hegy – szólalt meg a lány. – Menjünk fel a tetejére, változzunk át, és menjünk egymásnak! Én leszek papírkerék, te leszel vaskerék.

Gondolta a sárkány, ez könnyű lesz – a vas erősebb, mint a papír. De a leány meg tudta, hogy a papír könnyű, a vas nehéz, és minden percben beleragad a sárba. […] Tudta a táltos, sárból gyúrt leány, hogy a sötétség csak akkor tűnik el, ha a sárkánynak vége lesz. Leütötték hát a sárkány utolsó fejét is, s a Fekete Tanyákra mindjárt visszatért a világosság. Föld Gyengéje és a Fekete Vitéz kezet fogtak, együtt tértek haza a királyhoz és a lány szüleihez.”

Zalka Csenge Virág hősei nem mindennapi emberek, mégis mindannyiunkról szólnak ezek a mesék. A válogatás megmutatja, hogy bizony magyar népmeséinkben sem mindig a királyfi győzi le a sárkányt és menti meg a királykisasszonyt. Néha a lány ránt kardot, hogy levágja a sárkány mind a harminckét fejét, máskor a böjti boszorkány eszén jár túl, hogy megszabadítsa az elrabolt királyfit, a kérőjét maga választja meg, elátkozottan, gyík alakjában is a segítségére siet, de ő maga akkor sem akar gonosszá változni, ha ezt várja el tőle boszorkány-öreganyja. És ott vannak a királyfik is, a szegénylegények, komoly mesteremberek és bolondos fiúk, akikkel segítenek egymáson és tanulnak egymástól, és közösen meg néha egymás ellen is harcolnak, máskor szerelembe esnek, nevetnek és kertészkednek és táncolnak – olyan természetesen és megától értetődően élik az életüket és egyenlőségüket, ahogy nekünk is kellene. Őseink még tudták, és meg is becsülték ezt a bölcsességet, hogy mennyire sokfélék és mégis egyformák vagyunk.

Zalka Csenge Virág kötetét őszinte örömmel tartom a kezemben. Éppen ilyen igazi mesékre van szüksége gyerekirodalmunknak, sőt, felnőttirodalmunknak is: elvonatkoztatni minden ránk rakódott normától és kényszerűségtől, visszatérni irodalmi és érzelmi hagyományainkhoz, megtalálni benne a számunkra leginkább kedveset és szépet. És továbbadni.

 

Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén – Régi magyar népmesék mai gyerekeknek. Herbszt László illusztrációival. Móra Könyvkiadó, 2019

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 8-i számában.)