Borsi Bálint: Gyerekversek

2020. május 18., 07:02

Jánosi Andrea illusztrációja Balázs Ferenc Mesék című kötetéből (A könyvet a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete jelentette meg.)

Mivanha

Este, mint a pirannya,

harap rám a Mivanha.

Végigrágja minden körmöm,

egyiket se kihagyva.

Hogyha aztán jóllakik,

szétpakolja dolgait,

fültől fülig fejbe fészkel,

ott dalolja holnapig:

„Mi van, ha baj lesz, vagy ha vész,

ha ötre kell, de hatra mész,

ha háború lesz, vagy ha elfogy

teázáskor majd a méz?

Mi van, ha nincs világítás,

egy szörnyeteg, vagy bármi más,

leselkedik rád, vagy ha rossz

a leckédben a számítás?

Ha eltalál egy hógolyó,

ha nem leszel se sportoló,

se filmcsillag, se űrhajós,

csak túl hangosan horkoló?

A szél kezedből kikapja

a buszjegyet majd, mi van ha,

és jaj, mi van, ha elmúlik

a sapkabojtod divatja?”

Egyszer úgyis elkapom,

egy dunsztüvegbe elrakom,

és jókat alszom egyedül,

csak addig inkább nem nagyon.

Nagyvárosi altató

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

koszos kabátok közt

hobók szelektálnak.

Azok zörögtek csak,

ne félj, kicsi tojglim,

kincseket kerestek,

osztoztak, ha volt min.

Most egy részeg kurjong,

hűtlen asszonyt kárál,

meszes héjban, szentem,

te csak nyugton sárgállj.

Nyugton sárgállj ott benn,

drága kis fióka,

csak egy zsebes surran

hitvány misszióra

lopni, csalni indul,

akit sorsa késztet,

fosztogatni, cseppség

– de nem galambfészket.

Emésztő kérdések

Pálmaházban – nohát, nohát –

szemlélődtem, bámultam

épp egy szép nagy királyboát,

erre ő meg (hogyan tovább?)

bekapta a lábujjam.

Felfelé tart most a boa,

egész gyorsan mégpedig,

hogyan tova, hogyan tova,

meg sem áll a királyboa,

megy tovább a térdemig.

Hát a Tisztelt Pálmaháznak

jelezném, hogy gond lehet,

merthogy ez a szép nagy állat

nem kizárt, hogy megzabálgat,

(ott jár most már comb felett.)

Kérdezném a Pálmaházat,

hogy ez most a fóbiám,

vagy van ok, hogy ráparázzak,

(nyakvonalban jár az állat,

kezdek ki sem lógni mánn’).

Állandó az irány, noha

lassít, ahogy fülig rám

cuppan épp a királyboa,

felfelé megy, simán tova,

dundi már, nem filigrán.

Hízott éppen pont húsz kilót,

úgyhogy talán egészen

gyorsan még a konklúziót

összegzem, míg orrom kilóg,

s utolsómat belégzem:

nem érdemes hagyni, hogy a

kétség – vagy egy királyboa –

túl sokáig emésszen.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 16-i számában.)

Dobó Dorottya

A zapumai kóbor villamos (meseregényrészlet)

2021. január 31., vasárnap

Tomi egy egészen különleges városban lakott: ez volt Zapuma fővárosa, vagyis egészen pontosan az egyetlen városa. Ez a gyönyörű ország Európa szívében helyezkedett el, Csehország és Szlovákia határán, azonban a létezéséről egy apró félreértés miatt nem sokan tudtak. Az történt ugyanis, hogy Csehszlovákia[1] felbomlásának idején a vitatkozó felek minden város sorsáról hosszasan egyezkedtek, míg az alapos mérlegelés és végeláthatatlan tárgyalások eredményeképp megszületett Csehország és Szlovákia. Minden város sorsáról, kivéve Zapumáéról, ami felett véletlenül átsiklottak, és ami e baklövés

Fecske Csaba

Palacsintaság – gyerekversek

2021. január 25., hétfő

Alszik már az egész város,
az álmosság általános.
Elaludt a városháza
és a zsúfolt házak száza,
nem füstölnek a kémények,
kialszanak mind a fények

Nagy Balázs

Milyen apa az ilyen?

2021. január 21., csütörtök

Szeretném, ha Apukám egy igazi szuperhős lenne. De ő olyan fura. Pedig igazán lehetne az a kedvemért. De ki látott már szuperhőst lecsúszott melegítőnadrágban porszívózni meg rózsaszín pegazusokat pakolgatni a polcra magasság szerint? Ha végre nekiállunk barbizni, akkor sem ő van a Csodanővel vagy a Batman figurával, inkább a szörfös Kennel játszik. Aki persze mindig beleszeret a sellőlányba.

Ágoston Szász Katalin

Léna verses doboza

2021. január 20., szerda

„Léna hatéves iskolás. Mint bármelyik ilyen korú gyermek, imád rajzolni, kirakózni, társasjátékozni, babázni, biciklizni, játszótérre járni… de egyvalamit még ezeknél is jobban szeret: verset mondani. Korábban is a könyvesboltok törzsvásárlói voltunk. Megszámlálhatatlan képeskönyv, mesekönyv töltötte meg a szobája polcát. Egyszer Léna kitalálta, hogy menjünk el és vegyünk verseskönyveket! Akkor kezdődött el igazán a versek szeretete” – írja Léna anyukája a Léna verses doboza elnevezésű Facebook-oldalon.

Z. Németh István

Ezt jól kifogtuk! (halas gyerekversek)

2021. január 19., kedd

Cipőt szeretne a compó,
lefutni egy hosszú távot,
de nincs piac, hol vehetne
ehhez kellő bátorságot.

Kiss Ottó

Annabé – Pamacs és a fekete macska

2021. január 15., péntek

A kutyák valamiért nem szeretik a macskákat. Pamacs, nagymama máltai selyemkutyája sem szereti őket. Főleg a szomszéd sárga szemű fekete macskáját nem. Ha meglátja, azonnal kergetni kezdi, mintha ősi ellenségek volnának. A macska persze azonnal felszalad előle a fára vagy a kerítés tetejére, de ha nincs rá elég ideje, akkor egyszerűen csak átbújik a kapu alatti résen.

Herman Sándor

Marabusors – gyerekversek

2021. január 12., kedd

Arisztokrata öregúrral
sétál lánya Mara, búval.
Mara már mára ara akart lenni,
de ilyen búsulót ki akar elvenni?

Bérdi Máté

A vízesés titka

2021. január 08., péntek

Magyaregregy lakói (...) mind aludni készülődtek és csak kevesen tudták, hogy a holnapi nap nagy nap lesz. Pár kamasz elhatározta, hogy ellátogat a több mint száz éve kiszáradt Ferde-vízeséshez és megpróbálkoznak rálelni a valódi igazságra. Sok história terjengett róla. Mindegyik más és más. A valódi igazságra azonban még senki sem lelt rá.

Shrek Tímea

Tücsköt, bogarat

2021. január 07., csütörtök

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a malac már hajnalban túr, élt egyszer egy özvegyasszony meg a lánya, Eszter. A faluban, ahol éltek, mindenki szerette az asszonyt, de a lányt elkerülték az emberek, mert az már kicsi gyerekkorától olyanokat beszélt el nekik, hogy az égnek állt a hajuk tőle. Az öregek csak jajgattak, hogy miféle fantáziával áldotta meg az Úr Isten azt a gyermeket, s ha az anyja hallaná, miket beszél, bizony, hogy a szájára csapna.