Cseh Katalin: Gyerekversek

2020. május 04., 03:54
Vaszary János: A kertben (olaj, vászon, 46 × 56 cm, 1920, Rippl-Rónai Múzeum) – Forrás: Wikimedia Commons
Sóhajtündérke

 

Sóhajtündérke

csodás rokolyája,

anyaga selyem:

bodzafa virága.

 

Csupa csillag-csipke

lengedező fátyla,

harangvirágszirom

könnyű topánkája.

 

Holdudvarháznak

ablakában látod,

onnan szemléli

az egész világot.

 

Sóhajtündérke,

szellő a párnája,

köröz fönt a hajnal

szárnyait kitárva...

 

Csöndtündér

 

Csöndtündér, Csöndtündér,

Csöndországban csöndben él.

Csönddelbélelt szíve-lelke,

Csöndvárosban csönd a telke.

 

Csöndkertjében csöndvirág,

csöndkoronás nyurga fák.

Feje fölött csönd a lámpa,

feje alatt csönd a párna.

 

Csöndcsillámos minden álma...

 

Álomleltár

 

Lássuk, mi van az álomládikóban:

álomfüzet, álomkönyv,

alatta meg álmoskönyv,

rajta pedig gyönggyé szikkadt

felhőfehér álomkönny,

színes álomképek, álompapírréteg,

álomálarc: kettő, álomkereplő,

álomceruza, álomlabda,

kissé kopott álombohóc-sapka,

álomüveggolyók: smaragdzöldek,

nefelejcskékek, bíborvörösek,

álomcsat, álomszalag...

Az álomládikón nincs lakat,

holdkeltekor minden álom,

ha szárnya van, messze röppen,

a szárnyatlan meg elszalad…

 

Rejtély

 

Ing, lengedez, hintázik,

csillagok közt ingázik.

 

Szárnyakat bont, máris rebben,

megpihen egy esőcseppen.

 

Virradatra csöndben vár,

zsebében papírmadár.

 

Ott ül egy kihajló ágon,

rá sem nézek, mégis látom.

 

Sárkányfej-bőség

 

Sárkányfejen áll

melyiken, vajon?

 

Sárkányfejmosás

sárkánykobakon.

 

Sárkányfejadag,

sárkányfej dagad.

 

Sárkányfejhallgató

sárkányfej hallgat, ó!

 

Sárkányfejtágító,

sárkányfej, ámító.

 

Sárkányfejgörcs,

sárkányfej, bölcs.

 

Sárkányfejbőség,

sárkányfej bő s ég

 

a vágytól, a vágytól,

a sárkány-honvágytól.

 

Napraforgó-gond

 

Hogyha holdraforgó volna,

a hold már nem szontyologna,

a csillagraforgó vidáman

lubickolna ragyogásban.

Volna nékem két barátom,

s eliszkolna nagy magányom.

 

Fénykereskedésben

 

A fénykereskedésben

mindenütt csak fények,

tetszetősek, szépek:

a falakon fényár, fényözön,

fénypászma, fénysáv

ím, ránk köszön.

A kedves eladólány,

őmaga is ragyog,

hát még a tükör

s a hatalmas ablakok...

Itt van az árukészlet,

változatos, bőséges,

rendre bemutatom,

a döntést rátok hagyom:

tasakokban pislákolás,

skatulyákban világolás,

palackokban villódzás,

zsákokban csillogás,

szikrázás, villogás,

ládákban csillámlás,

s egy-két sziporkázás.

 

A tündöklés elfogyott,

pedig mind selejtes volt.

 

Mitugrászék

 

Volt egyszer egy magas ház,

abban lakott Mitugrász.

Mitugrász és Mitugrászné,

pontosabban Mitugrászék.

Egész nap csak jöttek-mentek,

hangoskodtak, pöffeszkedtek,

a szomszédok rendre elköltöztek…

Már csak ők maradtak ketten,

feszítettek kint a kertben,

kevélykedtek, hencegtek,

vagy épp mellet döngettek,

dölyfösködtek, fontoskodtak,

kérkedtek meg páváskodtak…

Míg nem egyszer észbe kaptak:

végképp magukra maradtak.

Azóta sem jártam náluk,

talán született egy lányuk?

Ő a cserfes Mitugrászka,

Mitugrászék boldogsága?

Tőlük tanul kevélységet,

avagy most már szerénységet?

 

Keresd fel majd őket, vándor,

ha éppen arra bóklászol,

küldj hírt nekem a széljárással,

mi van a Mitugrász családdal!

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 2-i számában.)