Levente
Hol csöndes
csecsemő,
hol meg e-
levenke.
Gőgicsél
a neved,
Levente,
Levente.
Komornak
tűnik, az-
tán mintha
nevetne,
ha nevén
szólítom
kisfiam:
Levente.
Szeretet-
táplálék,
édes é-
lelem, te!
Jóllakom,
hogyha csak
rád nézek,
Levente.
Ha éhes,
és zengő
hangját fel-
emelte,
időbe
telik, míg
elcsitul
Levente.
Kis bárány,
aki az
ókori
Levante
termékeny
tájain
legelne,
Levente.
Szülei
féltik, hogy
a falat
lement-e,
trójai
falovat
is enne
Levente.
Ó, az e
mosolya!
Minden báj
bevetve:
arcán két
gödröcske,
Levente,
Levente.
Csupa l,
csupa v,
csupa n,
csupa e,
cuki fej,
cumi, tej,
Levente,
Levente.
Alvás és
ébrenlét;
tente, ba-
ba, tente.
Kimosott
pelenka
illata,
Levente.
Orcája
hajnalpír,
bíbor nap-
lemente.
Életem
végéig
szeretlek,
Levente.
Ősszel és
tavasszal,
nyaranta,
telente.
Levente,
Levente,
Levente,
Levente.
Hé, Levi, most már…
Hé, Levi, most már nincs több keksz!
Azt hiszem, ebből cirkusz lesz.
Visít a fiunk, ez a nagy zabagép,
akad a lemez: megy a „Még, még, még!”
Kis Levi fürdik
Kis Levi fürdik
kék színű kádba’,
tiszta habos lett
már keze-lába.
Csúszik a szappan,
úszik a csempe.
Ágyba zuhanhat
most a Levente.
Ég az arcom…
Ég az arcom, ég a szám is,
mert a szendvics, a szalámis
csípős, csípős!
Hozd a szörpöm, apa, máris!
Tornáztató
Ne csak lábon és kézen kússz,
te örökmozgó gézengúz!
Rúgkapálj, te pici grizli,
megtanítlak biciklizni.
Kalimpálj csak, egy, két, három,
repülj, rigóm, hét határon!
És az úszás se piskóta.
Tempózz szépen, te kis fóka!
Lovag, herceg, királyfi
Úgy vártuk, hogy megszülessél,
alig győztük kivárni.
Azóta nősz, mint a gomba,
te féléves királyfi.
„Gőgicsél és rúgkapál is” –
fűnek-fának hencegem,
hogy milyen rátermett az én
hathónapos hercegem.
Nagy fiú vagy, semmi kétség,
de azért csak nőj sokat.
Legyél bátor és kíváncsi,
akár egy dicső lovag.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 22-i számában.)
Élt egyszer egy liba.
Ej, sokat zsörtölődött vele a gazdája. Hogy miért? Hát azért, mert ez a liba alig evett valamit. Mindennap bekapott néhány szem kukoricát, ennyi volt az egész. Megtömni sem lehetett. Ha a gazdának néha sikerült elkapnia, hogy tömésre fogja, olyan patáliát csapott, hogy összefutottak a szomszédok:
– Gi-gá-gá-gá-gá! Gi-gá-gágá-gááá!
A detektívregénybe is beillő fordulatos történetet most kötet alakban is kézbe vehetjük a nagy sikerű Kabóca-könyvek újabb darabjaként. Az igényes és szép kivitelű kiadványok – amelyek a lapban publikáló szlovákiai magyar írók munkáit, vagyis a felvidéki magyar gyerekirodalom legjavát mutatják be – immár hetedik éve díszítik könyvespolcunkat.
Mindent hallott most is, és bólintva nyugtázta a kutyái kirohanását. Ha a park nem a szomszédban lenne, biztosan nem hagyta volna nyitva az ajtót, hogy kedvencei nélküle rohangáljanak úton-útfélen. De Bibi ismeri Kiflit és Cicúrt, tudja, hogy jó pásztorkutya módra sose mennek messzire, negyedóra múlva mindketten itt állnak majd a dívány előtt, és lihegve mesélik, miféle szagokat találtak a szúrós bokrok alatt meg a fák tövében.
Újabb ritka szép, hangulatos verseskötet látta meg a napvilágot a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában: Fellinger Károly Vándorló című könyve, ami nemcsak gyerekek, de felnőttek számára is igen szívderítő és sok mindenre fényt derítő olvasmány. A kötet tulajdonképpen az őt megelőző négy, falujáró verseket tartalmazó könyv
Mikor a teremtés első szava elhangzott, létrejött a hang, mozgás és ritmus. Ezek aztán együtt zengtek és morajlottak az időknek kezdetén. Jó játék, de ettől még igencsak formátlan volt a mindenség, ezért elhangzott a teremtés második szava, és hang, mozgás és ritmus elkezdett formát ölteni. Így lettek a formák.
Az úgy kezdődött, hogy egy vasárnap reggel tárva-nyitva találtam a lakás ajtaját. Megböktem a pácolt faajtót, hátha csupán valami ármány, és ha kimegyek rajta, a farkamra csukódik, vagy úgy oldalba taszít, hogy napokig fáj. De nem: halk nyikorgással tárult, és ott, a lépcsők alatt csodálatos színű valamiket láttam. Akkorákat, mint egy tojás, sok volt belőlük, sárga, lila, kék cirkás és fehér.
A Fodor Veronika által invenciózusan, nagy tájékozottsággal, humorosan megírt és Lanczinger Mátyás által vidáman és szerethetően illusztrált Talpra, magyar! című gyerekkönyv már az alcímével megadja saját műfaját, és nem okoz csalódást. – Március 15-i gyerekkönyvajánlónk.
A Gurdony nevű péróban élt egy cigányfiú. Gyönyörű göndör fekete haja volt, és jellegzetes, nagy, barna szeme. Szülei zenész cigányok voltak, mint az itt élő cigányok többsége. Abban az időben még nem volt kötelező a gyerekeknek iskolába járni, de ismert a faluban egynéhány korban hozzáillő fiút és lányt, akik iskolába jártak. Többször megfigyelte őket, amint iskolatáskájukkal a kezükben hazafelé igyekeztek.
Élt egyszer egy kis falucskában egy legény, Jankó. Kék szemű, lenhajú legényke volt, lányos arcú, ábrándos szemű. Olyan szépen tudott furulyázni, hogy amikor megszólalt ajkán a hangszer, még a madarak is abbahagyták éneküket. A szomorú ember képe földerült a furulyaszó hallatán, a gonosz ember szívébe szeretet fészkelte magát.